Életünk valódi értelme, a pillanat megélése, megtapasztalása lehet. Azért, hogy találkozhassunk ezzel a pillanattal akár csak egyetlen egyszer az életben, nagyon hosszú utat teszünk meg. Elhagyjuk a biztonságosnak gondolt kereteket, a múlt komfortos világából indulunk el. Megálmodunk, eltervezünk valamit, és ez a valami elhív, kimozdít minket. Elindulunk a jövőnkbe. Mint egy vándor, haladunk előre. Utunk során találkozunk kihívásokkal, lehetőségekkel, mesébe illő lényekkel, eseményekkel. Találkozhatunk az éjszaka sötétségével, és az ott megbújó árnyakkal, és ezzel együtt is megyünk előre, a múltból a jövőbe… A múltból ami már nincs, a jövőbe, ami még nem érkezett el…De akkor hol vagyunk tulajdonképpen? A két végpont között, sehol sem…
Tudni, érezni fogod, amikor a pillanatba megérkezel, mert olyan, mint amikor egy Fénytemplomba lépsz be. Nincs több, mint puszta Tér, és Fény, ami betölt mindent. Roppant erejével térdre kényszeríti a múltat, és a jövőt, áldozatot követel. A múlt megértésért, elfogadásért, elengedésért könyörög, a jövő kérleli, hogy engedje vágyait, álmait megvalósulni…de a pillanat nem enged. Meg sem hallja, amit kérnek tőle, hiszen nincs kapcsolat sem a múlttal, sem a jövővel. Egy másik térben van jelen, ott, ahol nincsenek szavak, fogalmak, emlékek, vágyak és tervek. Itt pusztán érzések és érzetek vannak. Halk, csendes, mégis érzékszerveinkkel jól érezhető energiák. Meleg, kedves, szeretettel telített. Szeretet…azt gondoljuk, hogy a múltban is ott volt, és a jövőben is ott lehet, hiszen bennünk van, így magunkkal vihetjük oda, ahol vagyunk éppen.
Szeretet, ami betölt, és átjár mindent. Áramlik, mozog, sosem marad egy helyben, nem bezárható, nem megtartható, újra és újra megélhető, ha ott vagy, abban a pillanatban, abban a térben. Nincs jelen a múltban, az emlékekben, nincs még ott a jövőben.
Megélni a szeretetet akár csak egyetlen pillanatra…be kell lépni a Fény templomába, és áldozatunkat be kell mutatni. Jelen kell lenni, nem a múltban vagy a jövőben időzni. Ott lenni, figyelni, és amikor készen állsz, kapcsolódni. A szeretetet megélni ezt jelenti. Jelen lenni, és kapcsolódni. Cserébe minden mást odaadni. Csupaszon, ártatlanul, mint egy újszülött jelen lenni, és hagyni az energiákat mozogni, kiegyenlítődni.
A szeretet útján járni, a diadal útja lehet. S ha ezen az úton jársz tudnod kell, hogy te a bajnokok bajnoka vagy. Lépteid nyomán megremeg a Föld, az ég megnyílik, és a Mindenségben téged ünnepelnek. A pillanatban amikor megtapasztalod a szeretetet eggyé válik minden benned, és körülötted. Feloldódsz a szeretetben, és tudod, hogy megérkeztél oda, ahova elindultál egyszer. Pillanatok születhetnek csupán, de ezek a pillanatok végtelenné lesznek, és megváltoztatnak mindent, leginkább minket.
A szeretet nem bennünk van, hanem körülöttünk áramlik, és csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e vele újra, és újra kapcsolódni.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
