Nem olyan bonyolult őszintének lenni, és igazat mondani…legalább néha, és leginkább magadnak. Amikor úgy érzed, megrekedt az élet, megállt minden. Amikor álmatlanul forgolódsz éjszaka, és keresed a válaszokat. Meghívod magadban Istent, hogy mutasson utat, adjon jelet, igazolja vissza lépéseidet, döntéseidet.
Érdemes legalább néha, és leginkább önmagadnak kimondani dolgokat. Megfogalmazni érzéseket, engedni, hogy a tested jelezzen, a szíved újra érezzen. Listát készíteni, elemezni, összegezni, döntéseket hozni, aztán a változásért felelősséget vállalni. Megmozdulni egy új irányba, próbálkozni.
Érdemes legalább és leginkább önmagadért tenni, a valós érzéseidet megismerni, az egyszer volt ponthoz, az induláshoz visszatérni, de csak önmagadon belül. Érdemes keresni, kutatni, hogy legyen esélyed egyszer csak odaérni, megtalálni. Magadat, valódat, azt aki te valójában vagy! A mindenkitől mentes, és mindenek nélkülit. Az egyszerűt, a Jóságost, a szívből Szeretőt.
Csendesen, halkan létezni, a kerítés mögé állni, és onnan figyelni. Szemlélődni. Lélegezni, élni, Fényleni. Nyugalomban, reményben, és főként hitben járni. Minden háznál megállni, és Áldást kívánni.
Lélekből-Lélekkel élni, és valami Lélekemelőt tenni…bármit, ami a Lelkedből születik.
Áldott mindennapokat kívánok!
Váradi Andrea
