Gyógyulásunk kulcsa…

Hidd el, már semmi mást nem kell tenned, mint tisztelni az Életet, minden formájában, és minőségében. Szeretni annak lehetőségét, hogy élhetsz…

Annyi mindent megtanultál már, olyan sok megértés született benned, és ezzel együtt sem találod még mindig a helyedet, sőt sokszor úgy érzed, még jobban elvesztél térben, és időben. Traumák és veszteségek. “A fejedben ütöttek léket…” Tudom, most azt mondod, hogy vannak érzéseid is a történetekkel kapcsolatosan, és ma már azt is tudhatod, hogy a test is képes emlékezni, felidézni a régi megéléseidet. Minden kérdésre van egy válasz, és minden válaszra egy újabb kérdés merül fel. Így működünk mindannyian, mert ez az elme jellegzetessége. Nem pihen, gondolkodik, kombinál, szórakoztat. Megítél, viszonyít, következtetéseket von le, mérlegel, dönt, majd meggondolja. Elfogad, elenged, aztán inkább úgy dönt, hogy kizár, kirekeszt, mert ha valóban elengedné azt a történetet, embert, te kiszabadulhatnál végre…de ő soha nem akar szabadon engedni téged!

Módszereink melyek rendelkezésünkre állnak, többnyire arra hivatottak, hogy egy újabb csontot adjanak a gondolkodó énüknek…újabb kérdések majd válaszok születnek, talán sosincs vége…

Azokat a problémákat melyeket a fejünkben, gondolatainkban őrzünk, nem oldhatjuk meg gondolati módszerekkel. Olyan módszer szükséges a megoldáshoz, ami vissza kísér a kiindulási pontra, ahonnan elindultunk egyszer…Isten+Fény+Szeretet.

Megengedésben gondolkodni, szeretetet érezni, és szeretettel tenni valamit, bármit. Újra hinni, hogy van értelme létezni, lehet jó dolgokat tenni, és érdemes kapcsolódni. Meggyőződésből tisztelni az Életet, minden formájában és minőségében. Szeretni az Istent, és felismerni minden emberben.

Gyógyulásunk kulcsát a szívünkben rejtették el!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

%d bloggers like this: