Az áruló mindig a rendszer része.
Ő az az ember, aki megkérdőjelezi az előtte érkezőket, és magát a rendszert, aminek ő is része.
Addig keveri a lapokat, olyan messzire megy el, hogy egyszer csak elbukik… leleplezik. Amikor mindez megtörténik, felháborodik, és a rendszert megtagadva, önkényesen távozik. Szitkozódik, átkozódik, a saját rendszere legnagyobb ellenségévé válik.
Ő az az ember, aki mindig a helyét keresi, de soha-sehol nem jó neki. Ő az, aki mindenkit szeret, aztán a szeretteit egyenként meggyűlöli. Ő az, aki hazudik… aki mindig, újra és újra hazudik…magának, saját magának hazudja el, hogy van olyan hely ahol jó neki. És aztán keresi. Keresi a helyet, ami jó neki. De mindezt hiába teszi. Sehol nem lehet jó neki, mert ő maga az aki a saját helyzetét ellehetetleníti.
Minden rendszerben van áruló. Mert az áruló a rendszer része. Ha van rendszer, lesz áruló is benne. Csak idő kérdése, hogy mikor toppan be, és teszi tönkre mindazt, amit te felépítettél…a RENDszert.
Légy résen, és ne félj kimondani, hogy TE vagy az! Mert a kimondott igazságod az egyetlen, ami neki is segíthet, és egyszer ráébredhet, hogy mit tesz…hogy tönkretesz mindent azokkal a fájdalmas érzésekkel, amit a szívében cipel. Megmérgezett érzései életét mérgezik. Ha tudod, kerüld el, kerüld ki. Ha találkozol vele, szembesítsd! Ez az egyetlen amivel segíthetsz neki.
Az árulót egyszer valaki elárulta, és ott akkor ő maga is árulóvá vált. Fogadalmat, ígéretet tett, hogy bosszút áll…és csak azt nem látja meg, hogy mindezt nem jó helyen teszi. Nem ott van, nem azon a helyen, nem azokkal az emberekkel, talán nem is abban az életben…teljesen mindegy! Fel kell ébreszteni! Talán meg is kell büntetni…mert ha te nem teszed, ő teszi. Elárul, és még meg is büntet, mert megteheti. Mert megrekedt, mert nincs ébren, mert álmodik. Valamit, ami hamis, nem valódi.
A valódi érzések világából, a tiszta rendszerből az áruló még a szembesítés előtt eltűnik…mert az áruló rombolni akar, és nem építeni.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea