Mindig, minden pillanatban mozog, áramlik, változik. Kiegyenlítődésre törekszik, és ezzel mindenkit változásra, változtatásra bír. Van amikor kér, vagy egyszerűen lehetőséget ad, de olyan is van amikor követel tőled, vagy akár elvesz. A lényeg, hogy történjen, valami vagy valaki változzon meg. Ott, akkor, abban a pillanatban, abban a másodpercben. Az időben, és ha ott megtörténik, akkor a változás a Térben is érezhetővé válik.
Mi emberek, tudatosan vagy tudattalanul, de részt veszünk a kiegyenlítődésben, az energia játékában, az áramlásban. Ha tudatosan, akkor figyeled, megfigyeled, mozgatod, rakosgatod, ide-oda helyezed, és figyeled magadat a helyzetben, hogy mikor-mit élsz meg. Érzeteidnek megfelelően mozogsz a térben, nem állsz meg, nem teheted, mert ha megállsz, már nem vagy tudatosan benne. Aki tudattalanul vesz részt benne, annak az élete egy-egy szituációja jelez. Mutatja, hogy valami nincs rendben. Ambivalens érzelmi állapotaidnak megfelelően olyan, mintha egy érzelmi cunami pusztítana éppen. Elvisz, romba dönt mindent, nem válogat, nem keres, nem ismer fel…csak viszi mindazt, ami az útjába került: helyzeteket, embereket, kapcsolatokat, eredményeket, lehetőségeket. Olyan mint a víz, ami elől nem menekülhetsz. Utolér, beborít, elsodor… és ahol ott volt, ahol ebben a formájában jelen volt, ott nem marad éppen semmi, és senki. Elvesz, követel. Életeket. Élet helyzeteket.
Stabilnak hitt kapcsolatok mennek tönkre egyetlen pillanat, és egy láthatatlan harmadik miatt. A harmadik, aki önmagát sosem vállalja fel, akinek láthatatlansága a lehetősége, és a rombolás a küldetése. Az ördög küldte, hogy elvegye, tönkre tegye, feleméssze. Mindent, ami addig jó volt, helyén volt, értékes volt, amit két ember együtt felépített. Talán az Együtt a válasz a kérdésre, ami még sosem volt egyértelműen feltéve. Az Együtt, az Egység egy darabja, emléke. Amikor együtt vagyunk, együtt teszünk valamit, emlékezünk az Egységre, és az egységben talán nem volt helye az ördögnek…még az is lehet, hogy valaki, valamiért száműzte. S ha így van, akkor érthető az állandó jelenléte, keresése, kísértése. Próbálkozik, hogy vissza kerülhessen, visszatérhessen végre. Oda, ahol meghatározó a jelenléte, a legfontosabb pillanatok valamelyikébe.
Felismered amikor a vágy először bukkan fel benned, amikor valami hiányzik éppen, amikor a hiány lesz a meghatározó érzés az életedben? Ott, akkor ő van jelen. Próbálkozik, hogy megszólítson, elérjen, majd ha ez megtörtént vezessen. Nem mutatja meg magát, elbújik, innentől mégis ő irányít mindent. Jelenlétében felborul értékrended, olyan dolgokat teszel, amiket te magad sem értesz… hiába kérdezed magadat, nem kapsz választ a kérdésre. Nem érted. Nem érted, hogy mit, miért teszel, egyszerűen csak megteszed. Ilyenkor megnövekszik érzékenységed, tisztábban látod azokat, akik segítségre szorulnak, és te ott teremsz…védelmezővé válsz, jótevő leszel, szívedben mélységes szeretettel. Már megtetted, benne vagy, benned van, és vezet. Benne vagy egy olyan helyzetben, amibe magadtól sosem mentél volna bele. Még nem is gondoltad végig, hogy: Mi lenne ha… Hogyan oldanám meg… stb, és mégis benne állsz a közepében. S ha ez nem lenne elég, jön a nehezítés…helyzet, helyzetek, ahol keresheted a saját felelősségedet. Vádolhatod magadat, hogy nem jól tetted, hogy miért is mentél bele…nehezítések, kihívások, melyek egyre mélyebbre vezetnek a saját labirintusodban. Egyre mélyebb, egyre nehezebb, eltűnik a jóság, és a szeretet, nem marad más csak a kényszer. Dönteni vagy választani kell! Most, nem lehet várni vele! Kényszeríted magadat a jó döntésre, ahol megmaradhat a szeretet, de már nincs, elveszett… pontosabban elcserélted. Eladtad az ördögnek, vágyad kielégítéséért cserébe. Amikor itt tartasz, amikor ezt felismered, ezen a ponton bármire képes vagy, hogy megállítsad magadat. Igen, magadat kell megállítanod ahhoz, hogy az ördögöt száműzhesd magadból. Te engedted be, te küldheted el.
Kezedbe veszed a döntéseket, és értékrendednek megfelelően cselekszel. Tetteid, cselekedeteid, lépéseid visszavezetnek oda, ahonnan elindultál egyszer, de ezen a visszavezető úton találkoznod kell a saját kegyetlenségeddel. Képessé kell válnod olyat tenned, ami önmagad szerint-tőled, kegyetlen. Olyan valamit, amit normális helyzetben nem tennél meg. Nem tennéd meg, ha tudatosan hoztad volna meg döntésedet, de ebbe a helyzetbe valami hatalmas erő szippantott be, nem dönthettél, nem volt lehetőséged. Ahhoz, hogy most kikerülj innen, vállalnod kell, hogy cserbenhagyod azokat, akiket az ördög bedobott csalinak…
Jóság-kegyetlenség, elköteleződés-cserbenhagyás, bármikor, bármelyik lehet. A Végtelen egyszerű…mindig Te dönthetsz, s ha te nem döntesz, majd döntenek feletted, és vágyaidnál fogva belevezetnek a helyzetbe. Mindig lehet jobb, több, másabb, mindig tehetsz még többet, lehetsz még jobb ember, és sokan vannak, akik segítségre szorulnak, vagy talán akiket az ördög kinézett csalinak.
Ha szeretnél ebben a folyton változó, érzelmi cunamikkal tarkított időszakban Önmagad maradni, nem tudsz mást tenni, mint a vágyaiddal tudatosan szembe nézni, és tudni, hogy le lehet róla mondani.
Meg lehet elégedni azzal aki, és ami van, nem kell bizonytani, bizonygatni, nem kell több, jobb, csak tiszta szívvel élni. Szeretni, érezni, részt venni, emlékezni, felismerni, tanulni, tapasztalni, fejlődni, s majd egyszer visszatérni. Addig is amíg ez megtörténik, az Egységet megélni, fenntartani, tanítani, megosztani.
Az ördög mindig ott van, és próbálkozik, de hiába, mert ezidáig nem sikerült neki…a vágyakról való tudatos lemondás az, ami legyőzi. Ez az egyetlen, amivel nem tud mit kezdeni, kénytelen tovább állni, és máshol próbálkozni.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta
