Mondhatsz igent!

Már olyan régóta csak azt mondja mindenki: “Engedd el…!”, és mindenki ennek megfelelően próbálja elengedni mindazt, ami az ő életében nem működik, ami idejét múlt, ami régi. Az elvárásoknak megfelelően, nagyon sokan engedtek el embereket, helyzeteket, ügyeket, és talán még senki nem vette észre, hogy a “vízzel együtt, kiöntötték a gyereket…”

Ha most visszanézel, mit látsz, ki az, mi az, amit nem kellett volna elengedned? Keresd, kutasd, hogy mi az ami most hiányzik, és ha itt lenne az életedben, könnyebb lenne. Az elengedés lemondás is, mert amit elengedünk, arról le kell tudni mondani. Méghozzá véglegesen. Úgy, hogy tudatában vagyunk, hogy elengedésünkkel, végleg elvesztettük. Elvesztettük?! Nem, mi magunk mondtunk le róla azzal a szándékkal, hogy elengedjük.

A sok elengedéssel lemondtunk a saját akaratunkról, mert elhittük, hogy valaki más jobban tudja, hogy mit kell nekünk elengednünk. Lemondtunk a kapcsolatról önmagunkkal, belső énünkkel, csak azért, hogy ne fájjon, ami történik, hogy ne keljen megint gyászolni. Megint…újra, és újra. Hiszen ha másokra hallgatsz, az életed nem lehet más, mint veszteségek sorozata. Megmondják ki vagy, mit tegyél, kivel, és hogyan élj. Ők látják, tudják, hogy mi a jó neked, hogy mi az utad, hogy miért születtél a Földre. Felsorolják a lépéseket, a tennivalókat, és te szorgalmasan végrehajtod feladatodat.

…mert valamikor megszületett benned a gondolat, ami megszülte az érzést: egyedül vagy…és egyedül kevés vagy az élethez…

Talán valóban teljesen egyedül vagy, legalábbis így érzed, de azt tudnod kell, hogy a TE életedhez, te egyedül is elég vagy! Nem az ÉLETET kell megoldanod, a mindenki másét is, csakis a tiédet. A te saját érzéseid, és gondolataid szerint próbálkozni, csinálni, alkotni, élni az életet.

Hallgass meg, azt gondolom már kigyakoroltad az elengedést teljesen, így mostantól válthatsz, és az új irány talán a megtartás lehet. Megtartani azt az ígéretet, amit még az indulásod előtt tettél Istennek. Ott, akkor megígérted, hogy legjobb tudásod szerint végigcsinálod, és soha, senki kedvéért, senkiről és semmiről nem mondasz le. S ha ezt az ígéretet megtartod, akkor annak eredménye, hogy jelen leszel az életedben. Benne leszel egészen. Jó és rossz döntésekkel, tapasztalatoktól megrészegülve, de soha, semmitől nem félve, bátran, és igazul az élet örvényében. Egyszer fent, aztán lehet, mert az élet meg ilyen.

Aki megtartja magát az életben, aki jelen van, az tudja a saját válaszait a világ kérdéseire. Látja, érzi, tudja, hogy mi történik benne, és körülötte, és azt is tudja, hogy a világban zajló dolgok, valahol őt tükrözik, és a kihívás ami megjelenik nem más, mint lecke. Az élet kérdéseket tesz fel, és nekünk felelni kell.

…kérdések sorozata jelenik meg nap, mint nap, és bár a válasz sokféle lehet, mégis van egy fontos irány, amit érdemes lehet megcélozni, hogy ha a zűrzavarból ki szeretnél kerülni: a világnak most rád van szüksége! Rád, aki képes elköteleződni akkor is, amikor nehéz idők vannak, aki képes az ígéretet megtartani, aki tudja, hogy most össze kell fogni, ki kell tartani. Te vagy az, aki megértheti, hogy minden értünk történik, aki már nem megy a hegyre, hanem onnan jön le, és életed üzenete a “Van értelme!”

Odaadásra van szüksége a világnak, az odaadásban megbújó szeretetre, gyengédségre, ölelésre. Igenre, sok-sok igenre! Olyan sok mindent elengedtünk, talán eljött az ideje, hogy a sok igennel újra kötődjünk, tartozzunk egymáshoz, valakihez!

Mondj IGEN-t végre, és tartsd meg! Tartsd meg az IGEN-t, és ha mindenképpen szeretnél valamit elengedni, akkor most engedd el kérlek a NEM-et.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

%d bloggers like this: