Vannak, akik bár itt vannak köztünk, a látható, és megfogható világban élnek, mégis láthatatlannak érzik magukat, úgy érzik, hogy a többi ember, és a világ nem látja, nem érzékeli őket. Ők azok, akiket meglöknek, akire rálépnek, akit valahogy nem vesznek észre, akinek nem jegyzik meg a nevét, és akit mindig összekevernek valakivel, aki mindig csak emlékeztet valakire. Mintha nem lenne saját identitása, egyénisége, mintha ő maga nem is létezne. Ő az, akiről még otthon is megfeledkeznek, ő az, aki úgy érzi nem fontos senkinek, s ha eltűnne, senki nem venné észre.
Láthatatlan gyermekek, akik titokból fogantak. Eltitkolt, szeretői, vagy fel nem vállalt kapcsolatokban álmodta valaki meg őket, és ők meghallották a hívó szót, és jöttek. Elindultak, de mire megérkeztek, már más lett a helyzet. Megváltozott minden. Talán vége lett a szerelemnek, a kapcsolatnak, és azt gondolják, hogy ezzel vége lett a titkolózásnak, nem derült ki, megúszták, vége… de nem így van. Nem lehet így, mert a kapcsolatban megjelent még valaki, egy titokból fogant gyermek. Hiába nem mondja el senkinek, hiába nem derült ki sosem, a történet nem feledteti el azzal aki megélte, érzi, tudja, viseli, egy életen keresztül cipeli.
Nem akarják látni, mert a történettel nem akarnak szembe nézni. Senki nem akarja a titkot, és ezzel önmagát elárulni, a felelősséget felvállani. Régen volt, nem számít. Talán már senki sem emlékszik…
…egyetlen ember van, aki mindent fel tud idézni. Az, aki a történetet egy egész életen át cipeli. A titokból fogant, láthatatlan gyermek ő, aki a gyökereit keresi. Keresi azt a két embert, aki ide hívta, aki megálmodta, aki az életet adta neki. Anyja vagy apja titkolja, mert bűnére emlékezteti. A másik embert, azt aki az életét adta, talán pont azt aki őt idehívta, megálmodta, még csak nem is ismerheti. Belül magában a hiányt érzi, keresi. Keresi azt, aki hiányzik. Azt a szülőt aki itt van, azt nem érdekli, nem akar vele szembenézni, mert a titkára emlékezteti.
Titokból fogant gyermekként élni nehéz, mert a látható világban, az életben láthatatlanként, feleslegesként, elismerések nélkül kell élni. Egészen addig, amíg egyszer valaki fel nem ismeri, és láthatóvá nem teszi. S hogy mit jelent láthatóvá válni? Fontosnak lenni valakinek, felvállaltnak lenni, szeretve lenni.
Láthatatlan gyermekként létezni olyan, mint egy egész életen át szeretetért koldulni…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
