Méltóság, amikor a sors rendelkezik feletted…

Ha nem volt benned elég alázat, akkor legyen kellő méltóság ahhoz, hogy a sors nagyságát elfogadd!

Az alázat ahhoz szükséges, hogy ne tedd meg, ne árts, ne bánts, ne akarj igazságot szolgáltatni. Amikor tudod, hogy nagyságodnál fogva, akár bánthatnál is, de már nem teszed meg, amikor a szeretet fontosabb az igazságszolgáltatásnál az életedben. A méltóság pedig ahhoz kell, hogy ha már megtetted, ha a kiegyenlítődés elkezdődött, akkor emberként viseld tetteid következményeit.

Ha a megfelelő időben van benned elegendő alázat, akkor nincs szükség a méltóságra.

Amikor a sors föléd hatalmasodik, tűrd, viseld, de ne emelt fővel, büszkeséggel, hanem szemedet lesütve, fejedet biccentve. Önmagadat nem a világ tetejének képzelve. Pozíciódat és hatalmadat feladva. Lépteidet az emberek világába visszavezetve. Magadról a fókuszt másokra helyezve.

Méltósággal, hogy a sors kiegyenlíthesse.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

%d blogger ezt kedveli: