Vannak az életben olyan emberek, helyzetek, melyek magukkal sodornak, szinte beszippantanak bennünket. Aggodalomból, szeretetből, kíváncsiságból, vagy csak azért, mert úgy érezzük, hogy tehetünk valamit, bármit, hogy neki könnyebb legyen. Nekünk nem telik semmibe, neki viszont az életét könnyítheti meg. Így bevonódunk, részesévé válunk. Együtt érzünk a fájdalmában, átérezzük a kilátástalanságát. Szomorúsága szomorúvá tesz. Örömében egy pillanatra te is fellélegezhetsz. Sorsa fontosabbá válik a saját sorsodnál. Itt ezen a ponton tudhatod, hogy teljesen belevonódtál. Már jobban érzed őt, mint magadat. Lemondtál a saját életedről, magadról őérte. Elveszítetted az uralmadat a gondolataid felett. Az ő vihara magával ragadta az életedet.
A vihar forgató szeléből állj félre, vonulj fedezékbe. Lassíts! Figyelj! Biztos, hogy veled történik mindez? Biztos, hogy a vihar tőled követel? A te értékeidet, a te lehetőségeidet ragadta el?
Talán elérkezett az a pillanat, amikor ideje egy lépést hátrébb lépned. Hagynod kellene, hogy a sors a dolgát bevégezze.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
