Mondhatnánk azt, hogy a szabadság az élet természetes velejárója. Mégis a szabad emberek a legveszélyesebbek. Ők tudják a titkot, mellyel rendszereket túlléphetnek, helyzetekből kikerülhetnek, vagy már bele se mennek. Szabadok, de nem azért, mert szabadnak születtek. Félig- meddig megnyomorította őket az Élet. Életen át tartó szomorúság van a szemükben. Messziről felismerheted, félig megrágta őket az emberek kegyetlensége.
Talán valaki szolgájának nevelte fel. Az is lehet, hogy már gyerekként használták, kihasználták, de egy biztos, a szeretetet soha nem érezhette. Valahogy midig úgy alakult az élet, hogy neki már nem jutott, vagy neki nem is járt az, ami boldoggá tehette. Élete nagy részét egy börtönhöz hasonló helyen töltötte. Az is lehet, hogy a börtönőr a saját vére. Az, akinek a leginkább kellene szeretnie.
A fogságban született állat, a kalitkában született kismadár nem tudja, hogy rabságban van. Neki ez a természetes. Születése pillanatától ott van a kerítése. Látja ő a világot, de nem tudja, hogy ki van hasítva belőle. Ő, és a kerítése a biztos pont az életében.
A szabadon született állatnak a kerítés lenne a legnagyobb büntetése. Fogságban tartva, elhagyná az életkedve.
Emberként valaki szabadon, és valaki fogságban születik. A szabadon születetteknek talán egyszerűbb az életük. Bár mivel sosem voltak fogvatartottak, nem tudják mekkora érték a szabadság. Sokan szabadságukat önmaguk feladják, mert a szabadságban a biztonság érzése nagy hiány. Talán azt gondolják, hogy a kontroll alatt a kalitkában nagyobb a kiszámíthatóság, és ezáltal a biztonság.
A fogságban születetteknek a szabadságig nagy utat kell bejárniuk. Vagy annyira rossznak kell lennie a kalitkában, vagy annyira erősnek kell lennie a külvilág csábításának, hogy az összes elkeseredettségével, vagy vágyával együtt a bezárt világot szétfeszítse. A fogva tartóját el kell engednie. Búcsút kell intenie. Az érzelmi zsarolásnak hátat kell fordítania, lesz, ami lesz. Így a fogvatartottból egyszer szabad ember lesz. A szabadságért cserébe mindent el kell engednie. Amikor kilép, akkor tudja, hogy a kalitkába vissza, többet nem léphet. Annak az időszaknak vége.
… és hogy miért a szabad ember a legveszélyesebb?
Mert ő már ismeri a kivezető utat, ő már megtette. Tudja, ha lemond a bezárt világ jogosultságairól (akár az arany kalitkáról), akkor szabad lehet. El tudja engedni az „álbiztonságot” az átmeneti bizonytalanságért cserébe.
A szabadság az élet természetes velejárója lehetne. Engedd, hogy a természet a dolgát bevégezze! Engedd, hogy a természet szabaddá tegye az életedet! Engedd, hogy valaki megfogja a kezed!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
