Túlélve gyermekkori sérüléseinket, sérelmeinket, reményekkel telítve lépünk bele felnőtt életünkbe. Hisszük, reméljük, hogy annál ami volt, csak jobb lehet. Bizalmat szavazunk számunkra idegen embereknek, elhisszük, hogy ők szeretnek, megbecsülnek, tisztelnek minket. Aztán egyszer csak történik valami és megváltozik minden.
Azok akik eddig velünk voltak, hirtelen ellenünk fordulnak. Bántanak, molesztálnak. Helyzetek teremtődnek, pont olyan érzéseket generálva, melyek egyáltalán nem ismeretlenek számunkra. Sőt, túlságosan jól ismerjük őket. Fájdalom a testben, egy érzés valahol benned, tüneteket okozva, problémát generálva. Ilyenkor talán az Élet üzen. Üzeni, hogy légy figyelmes… Valakire, valamire figyelni kell.
Bárányok, és farkasok. Ezek vagyunk, ilyen vagyunk, ennek születünk. Vagy ennek, vagy annak. Van olyan bárány, aki a farkas családba születik, ott nevelkedik, és bár meg nem ölik, egész életét megpecsételik. Mert a farkasok között nevelkedett bárányt a többi bárány elüldözi, mert ha bajba kerül, farkasként viselkedik. Bárányok, tiszta Lelkek, akik farkasok közé kerültek. Tisztaságuk megmaradt, de mégis elveszítették bárányságukat. Farkassá sem váltak, hiszen lelkük érintetlen, tiszta maradt.
Eltévedt bárányok… sokan így jártunk. Magányosan, mint a farkasok bolyongunk, és mindeközben az elveszettnek tűnt bárányságról álmodunk. Bárányok és farkasok világa… biztos, hogy ide tartozunk?! Választhatunk! Viselkedésünkkel és cselekedeteinkkel minden nap választunk. Újra és újra voksolunk, hogy bárányok, vagy éppen farkasok vagyunk.
Dönthetünk, hogy mássá válunk. Emberek lehetünk, tisztán látók, nyomolvasók. Te lehetsz az, aki tisztán láthatja, hogy merre jár a farkas. Te lehetsz az, aki vigyázza a bárányokat. Sok a bárány, rengeteg a farkas, és oly kevesen ismerik a nyomokat. A nyomokat, lenyomatokat, amiket a múlt hagy. Egy ponton túl a múlt és jelen összeolvad. Minden ami a pillanatban történik, a múltban is ott volt, és újra itt van, tükröződik, újra és újra. A farkas itt jár közöttünk, mindig itt van, felbukkan. Természetéből adódóan keresi a bárányt, hogy felfalja.
Vannak, akik keresik a farkast, hogy megmentsék a bárányokat. Ott keresik, ahol lehet, ahol felbukkanhat. Feltételeznek, kivetítenek helyzeteket, ahol a farkas felbukkanhat, és próbálják erre felkészíteni a bárányokat. Te hallottál már olyan bárányról, aki ha találkozott a farkassal, megküzdött vele, és túlélte? A bárány talán egyetlen esélye, ha ráébred, hogy a farkast ott kell keresnie, ahol már találkozott vele. Hiszen ahol volt, oda visszajár, ahol prédáját elejtette, egyszer majd ott lesz otthona, odúja. S ha most azt kérdeznéd, hogy hol a legerősebb… Igen, te is tudod a választ, ott ahol otthon érzi magát, ahol búvóhelye, odúja van.
Mit tehetsz bárányként, ha elkeveredtél egy farkas otthonában? Mint ahogy egy igaz bárány teszi: Menekülhetsz! Fuss el! Ne nézz vissza, rohanj! Az életedért futsz, és ő végig a nyomodban lesz. Utol akar érni, el akar kapni. Vissza akar vinni, és fel akar használni, hogy oda hívd sírásoddal, könyörgéseddel a többi báránytársadat. Látod milyen ügyes? Ő így eszik minden nap bárányokat. Nem is ő ejti el őket, hanem te. S attól, ami történik, te egyre rosszabbul leszel. Hidd el semmi mást nem tehetsz, ha nem akarod továbbra is feláldozni bárány testvéreidet, mint hogy ott hagyod, elmenekülsz előle, tőle.
Vesd le magadról az évek alatt rád rakódott farkas gúnyádat, és mutasd meg, hogy te bárány vagy. Nem áldozati, Nem feláldozható, nem a tömeggel egy irányba tartó… hanem Isten Báránya.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
