Feloldozásra várva…

Nem emlékszel pontosan, nem tudod, hogy ki-mi vezetett oda, abba a pillanatba. Ha visszanézel, te sem érted, hogy egyáltalán hogy történhetett meg. Egy tett, amit te követtél el. Egy helyzet, ahol tettességeddel áldozati szerepbe kényszerítettél egy másik embert. Bántottad, megaláztad, életre szóló nyomot hagytál benne. Mindaz amit te ott tettél vele, meghatározott számára minden ezután következő pillanatot, soha többé nem lehetett már az, aki ezelőtt volt. Te vagy az, aki megváltoztattad, aki tetteddel valamit elvettél tőle. Lehet, hogy csak egy pillanatot raboltál el az életéből azzal, hogy pont őt választottad, de az is lehet, hogy örökre megcsonkítottad…érzéseit, gondolatait, terveit, elképzeléseit. Ki tudja?!

Nem tudod, nem tudhatod, mert elmenekültél onnan. Futottál lélekszakadva, hogy büntetésed ne érhessen utol. Igyekeztél elfelejteni, és valamilyen módon jóvá tenni, jó emberré válni. Szerettél volna továbblépni, nem emlékezni, akár a saját gondolataid szintjén meg nem történtté tenni. Teltek az évek, és az árnyékok utolértek, talán mindvégig követtek. Itt vannak veled, és elkövetelnek tőled, az életedből minden olyan minőséget, ami téged igazán boldoggá tehetne. Ahogy múlik az idő, ahogy egyre távolabb is kerülhetnél tettedtől, egyre jobban szenvedsz, és ez a szenvedés meghatározza egész életedet. Tettesből-áldozattá lettél, és azt gondolhatod, akkor vége… de nem enged, nem ereszt, egyre erőteljesebben fojtogat az érzés, egyre jobban szeretnél szabadulni tőle. Elmondod, elismered, belátod, megbánod…

A Lélek sötét éjszakája volt a pillanat amikor elkövetted, azt mondod az egód miatt történt meg, hogy elismerjenek, pozíciódat megerősítsd vele. Most is a személyiséged szenved, ő kér segítséget, a Lelkeddel talán nem is találkozhattál azóta sem…nem tudom, ezt te érzed. Talán mégis, de ha nem is a Lélek, van benned valami, aki igazságot szeretne szolgáltatni, szeretné a büntetését végre megkapni, és aztán feloldozást kérni. De vajon melyik a fontosabb számodra? Az, hogy megkapd jogos büntetésedet, vagy, hogy végre feloldozást nyerhess?

Aki kegyetlenséget követ el egy másik érző lény ellen, annak valamikor bűnhődnie kell. A kegyetlenség az élet ellen elkövetetett tett, aminél talán egyetlen rosszabb van, elvenni, kioltani az életet… érzed annak súlyosságát, hogy mit is követtél el?

Segítséget szeretnél, feloldozást kérsz, szabadulni szeretnél, mert azóta te is szenvedsz. A pillanat meghatározta az egész életedet, a cselekedeteidet, a tett, felfalta az életedet. Látod, hallod, érzed, mindenhol ott van veled, és nem ereszt el. Egyre szorosabb, egyre jobban szenvedsz. Vajon mikor lesz vége? Vajon mit tehetsz, hogy könnyebb legyen? Feloldozást nyerhet-e az, aki kegyetlenséget követ el? Kegyetlenség, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett tett? A Sors minősíti tetteinket, és ő az, aki kiszabja büntetésedet. Igen, jól érzed, azóta büntet, és el nem enged. Újra, és újra megmutatja, hogy azokat a dolgokat melyeket a legjobban szeretnél, nem kaphatod meg.

Élethosszig tartó fájdalmat, keserűséget, félelmet okozni valakinek=élethosszig tartó büntetés a tettesnek. Így kellene, lenni, talán így lenne egyenlő, így lehetne vége mindkettőtöknek.

…talán még ez sem elég…még ennél is több kell…

Te azt gondolod, hogy a jóság, jó tettek, segítség másoknak.

Én azt mondom, hogy ennél sokkal több kell… önmagadtól letérdelni, és mindaddig térden állni, amíg szívedben az érzés megjelenik, hogy bármit megadnál érte, hogy jóvá tehesd. BÁRMIT! Amikor ezt megérzed, zokogva fogsz arccal a földre zuhanni, és ott fogod tetted valódi súlyát megérteni, megérezni, és te magad kimondani, hogy az elkövetett kegyetlenséget nem lehet feloldozni…

…együtt lehet vele élni, azzal a tudattal létezni, hogy megtetted, és lehet igyekezni jóvá tenni, jó emberré válni, a világért minden követ megmozdítani, és kérni, könyörögni másokért, a többiekért, hogy akik még nem tették meg, ne kövessék el.

Meglehet, hogy feloldozást nem nyerhetsz, de az odáig vezető utat meg kell tenned, és minden lépésnél azért könyörögni, hogy az akit bánottál, kiszabadulhasson az áldozatiság börtönéből, és újra szabad emberként élhessen. Az ami neked segíthet, annak tudata, hogy az áldozatod a ti közös történetekkel együtt is újra szabad lehet.

Az ő szabadsága, a te feloldozásod része lehet. Talán ez a legtöbb, ami megtörténhet, de erre a talán-ra a te válaszod most csak igen lehet…

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com 

%d blogger ezt kedveli: