…és egyszer csak megérkezik az utolsó csepp.

…Az utolsó csepp, a pohárban. Amikor valami, végérvényesen megváltozik. A tűréshatárhoz érkezünk, átlépünk, és a Lelkünk kiszakad belőlünk. A következő pillanat fájdalommentessé válik, és üressé. Mennyire vágytunk rá, hogy ne fájjon többé, hogy túl legyünk az idegtépő érzésen, hogy vége legyen. Megérkezik az utolsó csepp, és mi összeomlunk. Nem bírtuk el. Valami eltörött, elveszett, és a személyiségünk fordul egyet. Megváltozunk.

Ez az a változás, amit soha nem akartunk, hogy megtörténjen. Ott mélyen belül, feladjuk. Feladjuk a Jóságot, elengedjük a Szeretetet. Hűvössé, hideggé válunk. Már nem fáj, már nem érezzük. Nem érzünk… Eltűntek az érzéseink, ami egy pillanatra talán megváltás lehet. Eltűntek a megérzések, ami a következő lépéseknél segítség lehetne. Eltűnik az “én ezt nem tehetem meg!” Bármit megtehetek, mert nincs többé lelkiismeret.

Az egészséges határokat felváltja egy sajátos szabályrendszer. Az életünket a “nincs mit veszítenem” vezérmondat irányítja. Az utolsó csepp után, valami végérvényesen elveszett. Meghalt az érző, és megszületett az érzéketlen. Az összeomlás, a Lélek sötét éjszakája, ami bármikor bekövetkezhet. Az egyik pillanatban még minden rendben, a következőben pedig elsötétül minden. A megbocsátás az egyetlen, ami segíthet.

A megbocsátás elaltatja az érzéketlen részeinket, és életet lehel az érzőbe. Megbocsátani annak, aki az utolsó cseppet a pohárba cseppentette. Megbocsátani azért, amit velünk tett. A megbocsátás a pillanat töredéke, amikor egyetlen halvány pillanatra felsejlik, a másik ember szeretete, vagy a te szereteted, amit feléje érzel. Ebben a pillanatban az érző részed életre kel.

A szívedet elárasztja a kegyelem, a szeretet. Valami újra áramlik benned. Visszaköltözik a nyugalom a szívedbe, és a Lélek sötét éjszakáját, a Lélek ragyogása váltja fel. Megérkeztél, a helyedre kerültél, és büszkén kimondhatod: “Érző maradtam!”

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

%d bloggers like this: