Van az úgy…

Van az úgy, hogy a másokért vállalt áldozat hiábavaló, hogy azzal, hogy lemondasz önmagadról, még nem változik semmi.

Van az úgy, hogy azoknak, akiknek szeretniük kellene, ők támadnak hátba téged. Mindeközben a szenvedésedért egy könnycseppet se ejtenek.

Van az úgy, hogy a pillanatok kilátástalanok, és a remény haldoklik, vagy talán már meg is halt.

Van az úgy, hogy a változás az átok súlya alatt megáll.

Van az úgy, hogy a keserűség az, ami diktál.

Mindezzel együtt, a fájdalommal, a reményvesztettséggel együtt maradt-e benned annyi szeretet, hogy továbblépj, hogy újra önmagadat éld?

Tudod, egy valamit soha senki nem vehet el tőled, és ez a hited, hogy a szeretet ott áll a gyűlölet fölött, hogy a szeretet ott van a szívedben, és attól hogy valakinek nem kellett, vagy nem kellettél, még szükséges és értékes vagy.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

%d blogger ezt kedveli: