Láttad a szenvedésem, láttad a gyötrődésem. Láttad, hogy egyedül ezzel nem birkózhatok meg. Életem egyik legnagyobb feladatára, legfájóbb elengedésére még nem állok készen. Egyedül nem megy. Megállt az életem, megdermedtem. Hiábavalónak tűnt minden. Az élet értelmét kutatva válaszra nem leltem. Ennyi az élet? Az élet nem más, mint szenvedések sorozata? Épp, hogy felépítjük darabokra hullott szívünket, és máris itt van a következő helyzet, melyet túl kellene élni, melyből épségben kellene kijönni. Időnként könnyebb lenne feladni, időnként könnyebb lenne ezt az élet nevű játékot elengedni, nem fájni, nem rettegni. Nem lehet az, hogy az élet csak arról szól, hogy újra és újra felkészülünk az ütközésekre, elvérzünk, egy részünk belehal, majd újra készülünk, mind addig, amíg a test elbírja, amíg egy utolsó ütközésben ki nem fújjuk az utolsó lélegzetünket.
Elfáradtam, bevallom „feladtam”. Ha ez tényleg csak ennyi akkor nem biztos, hogy részt tudok benne venni. Talán egy részem túl közel került hozzád. Egy részem megszólított téged, és te finoman az égből, segítő kezet nyújtottál nekem. Összekapcsoltál azzal, akivel most könnyebb lehet. Megmutattad magad, megmutattad, hogy fontos vagyok neked. Talán azért költöztél az égbe, hogy segíthess minket, a reményvesztetteket. Óriási szeretetet érzek felőled. Olyat, amit korábban, sosem érezhettem.
Kicsit olyan, mintha a mi közös történetünk még csak most kezdődne el. Pedig már külön térben, külön világban létezünk. Fentről figyelve mégis rám találtál. Nem tudom tisztán, hogy mi a szándékod, de azt érzem, hogy jó lesz nekem, hogy van valaki nálamnál nagyobb, aki segíthet. Szeretetet gyújtasz a szívembe, terelgetsz, hogy a feledés homályába ne veszhess.
Köszönöm, hogy itt vagy érezlek téged. Köszönöm, hogy segítesz, bízom benned.
Talán így minden más lehet. Segítesz, hogy a soron következő legfájóbb elengedést túléljem. Adsz hozzá valamit, amit csak te adhatsz ehhez. Most tudatosan kapcsolódom hozzád, érzem a szívem forróságát, és megfogom az égből lenyúló, segítő kezed. Kész vagyok a tovább lépésre.
Tudom, hogy nem vagyok egyedül, segítesz nekem. Összekapcsolod az elhagyatottakat és összekapcsolod utunkat, hogy együtt könnyebb legyen. Köszönöm, hogy vigyázol rám, szeretlek.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta