Mustrad * Vadrepce
A Teremtő, az életet adó Fény vagyok!
A Fényből születtünk és a fény felé tartunk. Mindvégig, egész életünkben őrizzük a Fényt önmagunkban és ezzel együtt mindazt, amit az egység adott nekünk útravalónak a hátizsákunkba amikor elindultunk. Könnyedén és vidáman indultunk. Sok mindent kellett megélned, sok veszélyes helyzetnek voltál már kitéve, mégis mindig vidám és önfeledt maradtál, mert tudtad, hogy a Fény, ami benned van, előbb-utóbb legyőz mindent! Együtt áramlasz az élet kihívásival és utad közben fényt vetítesz mindenre és mindenkire. Így hívod életre az Otthon emlékét mindenkiben. Tisztában vagy vele és elfogadod, hogy az irányítás nem a te kezedben van, mégis derűsen látsz minden helyzetet. Fényből, a benned lévő fénnyel, új minőségű Fényt teremtesz az emberiségnek!
Pozitív potenciál:
- úgy érzed, magával ragad az élet árama
- elfogadod a felsőbb erők változását, tudod, hogy az öröm mindig újra visszatér, ahogy a nap is mindig kibukkan a felhők mögül
- a sötét, nehéz napokban is tisztafejű, bizakodó vagy
- érzelmekkel teli, mély érzésű ember vagy
Megerősítések:
- „Könnyű vagyok.”
- „Vidám vagyok.”
- „A Fény felé tartok.”
- „Fény vagyok, a fény felé tartok!”
- „A Teremtő, az életet adó fény vagyok!”
Érdemes elgondolkozni a következőkön:
- Voltál-e már olyan állapotban, hogy reggel mikor felkeltél semmihez nem volt kedved, úgy érezted, mintha egy sötét felhő árnyékolná be a napot?
- Mit csináltál, hogy elmúljon?
- Mit teszel azért, hogy könnyű, vidám legyen egy napod?
- Fontos-e számodra a Lelked útja?
- Ha fájdalom, szomorúság ér, tudsz-e emlékezni a Fényre?
Fontos számodra, hogy Lelked hazataláljon? Mit jelent neked ez a hazafelé vezető út konkrétan? Hogy éled ezt meg?