Hallgattál, és talán még a mai napig is hallgatsz. Te vagy a titkok őrzője, a bánat temetője, a szomorúság együtt érzője. Te vagy mások Lelkének látója. A hallgatag, a csendes a néma. A váll, mely a terheket elbírja, a sírók támasza. Te vagy a kar, mely a segítségért nyúló kezeket elkapja, és ölelésében a szíveket megnyugtatja, és a fájdalmakat csillapítja. Te vagy a szív, mely az egyedüllétet, és a magányt feloldozza. A szív, mely dobbanásával a megkövült falakat tégláról- téglára lebontja. Te vagy a láb, aki az utat mutatja. A láb, aki az eltévedt vándorokat a szeretet irányába fordítja. A láb, aki lépteit vállalja, útját fényével átitatja.
Te vagy a hang, aki nem szólal. Te vagy a kéz, mely ír, és Te vagy a Lélek, aki mindezt diktálja. Te vagy az érték, aki ezt a világot szolgálja.
Végtelen szeretettel:
Dömötör Aletta