Egy kifosztott, kirabolt valakinek látlak. Akinek elvették mindenét, időnként még a reményét is. Elfogytál és arcodon a keserűség nyomait hagyták.
Olyannak látlak, aki újra és újra képes és tud bizalmat szavazni. Csalódik, bánkódik, önmagát millió egy darabra szedi, és újra próbálja, újra bízik. Nem hiszem, hogy a csalódások építenének, de mégis olyan, mintha megerősítenének. Talán a remény teszi ezt veled.
Vannak, akik századszor gyalogolnak végig sáros lábbal a Lelkeden, és te újra és újra ugyanolyan szeretettel fogadod őket, mintha még soha nem ártottak volna neked. Tudod, hogy haragudnod kellene, de valamiért mindig idő előtt bocsátasz meg. Talán olyan nagy a harag a családodban, hogy te már teheted meg, hogy a sértettséget évekig dédelgesd.
Látom azt, hogy mi az, ami felbosszant téged, és azt is látom, hogy csak nagyon ritkán adsz hangot ennek. Eltitkolod, magadba rejted. Talán azért, mert ha ott akkor kimondanád magadból, akkor az a rettenetes erő mindent és mindenkit elsöpörne. Lehet, hogy félsz a saját erődet megmutatni és felvállalni, és az is lehet, hogy te magad is félsz tőle. Mert belül mélyen tudod, hogy bármit képes vagy megváltoztatni, és megállítani, és azt is tudod, hogy ez bizony áldozatokat szedne. A te erőd sem különb mások erejétől. A te erőddel is pusztítani lehet. A különbség csupán annyi, hogy te nem teszed meg. Megtehetnéd, rendelkezésedre áll, de mégsem teszed. Így ezt az erőt magad ellen használod, és az elfojtásba, az önkontrollba fordítod. Így aztán magaddal kell újra és újra békét kötnöd.
Háború dúl benned, a Lelkedben. Generációk megvívott, és meg nem vívott csatái rabolják az energiáid, az életed. Fárasztó nappalok után, fárasztó éjszakák következnek. Belső erőd fogytán.
A gonoszok provokálnak, hogy váljál te is gonosszá. Válj olyanná, amilyenné ők váltak. Reagálj úgy, ahogy ők reagálnak. Áldozz be te is másokat. Mutatják a világnak, hogy milyen egyszerű az ő életük. Nincs lelkiismeretük, nem fáj nekik a Lelkük. Provokálnak, és mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák nincs már értéke a fénynek, és a szeretetnek. Úgy érzed Lelked egy újabb darabját szakítják ki éppen. Kifosztanak, és kirabolnak téged, és te elvonulva fájdalmas könnyeket ejtesz.
Önmagadat újra és újra megerősíted, ha egyetlenként maradsz is, te őrzöd a hited. Hited a fény mellett, hited a szeretet mellett. Keserves úton gyalogolsz kifosztva, egyetlen szikrával a szívedben. Egyetlen szikrával, mely ha kap egy kis levegőt, tűzbe boríthat mindent, de ha egy erősebb szél éri, elalszik örökre.
Óvd hát a szikrát, és finomam tápláld a levegővel. Légy türelmes, és őrizd a menedékedet. A külső erőknek ne adj most teret. A döntés a te kezedben. Újra éleszted a tüzet, vagy hagyod, hogy örökre kialudjon a fényed?
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
