Vannak apák, akik bűnt követnek el. Bűnük sokféle lehet, és nem is lényeges, hogy pontosan mit tettek. Valami olyat, amiért a sors elszámoltatja őket. Mielőtt a sors odaérhetne, találkozik az ördöggel, aki felajánlja neki, hogy együttműködésért cserébe, a sors elől elrejti. De nem elég az ördöggel egy szimpla egyességet kötni, többet akar, valamit még fel kell neki ajánlani. Felajánlás mi lehet? Bármi, ami elég értékes. Vagy talán a legértékesebb. Az apa nem mondja ki, még csak nem is gondolja, hogy a gyermekét odavetné a biztos szabadulásért cserébe, mindössze annyi történik, hogy azt mondja: Bármit odaadok azért, hogy én szabad lehessek!Ebben a pillanatban amikor ez megtörténik, tudattalanul, de felajánlja gyermekét az ördögnek. Az apa szabadságáért cserébe, az ördög a gyermek Lelkét viszi el. A gyermek innentől kezdve két világ között reked, sem nem él, sem nem halt meg. Hogy saját fájdalmát enyhítse, megjelennek életében a függőségek. Azzal amit tesz, ahogyan megéli az életet, fel szeretné hívni magára a figyelmet. Ordítja, kiabálja cselekedeteivel, hogy ő elveszett, nincs már jelen a rendszerben. Az elveszített helyet, az alkohollal, kábítószerrel, pénzzel kapcsolatos mocskos ügylet tölti be.
Kívülről nem látunk mást, csak értékes, elveszett gyerekeket, és nem értjük, hogy amit tesznek magukkal, azt miért teszik meg. Ha megkérdezed miért teszi, lehet, hogy neki magának sincs válasza a kérdésre. Valami hajtja, mozgatja. Nem engedi, fogságban tartja.
Apák, és generációk bűneikért gyermekek fizetnek. Az életüket adják azért, hogy apjuk menekülhessen, szövetséget kötnek ők maguk is az ördöggel. Ördögi módon, ördögi létben élnek, hogy bizonyítsák hűségüket az ördögnek, és ezzel elvesztik saját valódi életüket.
Mit lehet tenni, hogy lehet segíteni?
Talán meg lehet az apát szólítani, és megkérdezni, hogy : Mit tettél, hogy a gyerekednek ilyen nagy árat kell érte fizetni? Ha bűnét elismeri, és felelősséget vállal érte, a gyerek visszatérhet a saját életébe.
Talán még jobb, ha a felnőtt gyerek kérdezi meg: Mit tettél apám, hogy én ezt érdemlem érte?!
Nem tudom, hogy van-e visszaút, hogy az ördög visszaadja-e azt, ami egyszer már az övé lett. Talán ez minden történetnél más lehet… mindenesetre érdemes megpróbálni, egyezkedni, szabadon bocsátást kérni.
Talán az egyik legfontosabb ebben a folyamatban, hogy aki segítőként benne van, az a küszöbön álljon meg, ne lépjen be az ördög birodalmába, mert aki belépett, elveszett. Állj meg a küszöbön, és várd meg, amíg megérkezik, kilép a Fényre, és ott, akkor nyújtsd ki kezedet. Még itt sincs vége, hiszen választania kell. Választani sötét, és fény között, és ha a fényt választja, soha többet nem tehet olyat, ami visszarántja az árnyék birodalmába. Nehéz döntés ez, mert az ördöggel cimborálva könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnik az élet.
A legfontosabb, hogy megértsük, hogy akik elvesztek, akik függőségektől szenvednek, és mocskos ügyletek részesei lettek, ők elárult gyerekek voltak egyszer. Olyan gyerkekek, akik apjuk, vagy a régi családi generációk bűneiért fizetnek.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
