Gyermekként szeretnék szólni most hozzátok. Bár már felnőtt ember vagyok, mindig a gyermeketek maradok. Szeretném, ha hangomat meghallanátok, és amit kérek, mondok, s az végre eljutna hozzátok.
Nem kívánom bolygatni a múltat és sorolni a sérelmeket, mert azt gondolom, teljesen felesleges. Egyetlen dolgot szeretnék csak tőletek, ha megadnátok végre az engem megillető helyet, és elismernétek végre.
Ha látnátok engem és látnátok a kicsiségemet, a gyermekségemet. Nem vagyok nagy és erős hozzátok képest! Nem vagyok olyan, amilyennek ti láttatok és láttok engem! Nem tudom megoldani nélkületek az életemet!
Mint bárki más, én is csak veletek együtt, általatok tudok erős és nagy lenni, azzá válni. Nektek kell ebben segíteni, támogatni. Ott lenni velem és fogni a kezemet, amikor félek. Bátorítani és segítséget nyújtani a nehéz időkben. Hívlak benneteket, hogy gyertek és legyetek végre jelen az életemben! Engedjétek meg, hogy én ott lehessek bennetek, hogy a szívetekben elfoglalhassam a helyemet.
Nem kértem tőletek az életet, ti döntöttetek úgy, hogy legyek. Ez a ti döntésetek, ideje, hogy szembenézzetek ezzel. Ne hibáztassatok engem vagy bárki mást emaitt, ne vádoljátok a sorsot, hogy miért kellett így történnie, ne keressetek kibújót, hogy nehéz volt nektek, nehéz volt velem, abban az időben…mindez teljesen felesleges, mert ettől nem oldódik meg, csak egyre nehezebb lesz mindenkinek. Álljatok meg egy pillanatra, lássatok meg, és vállaljatok felelősséget! Ettől lesz könnyebb! Ha szembenéztek. Ha meglátjátok egymást és megláttok engem.
Látom a sorsotokat, az életeteket és tudom mit-miért tesztek vagy nem tesztek, de ez nem elég nekem. Tudom és látom a családi összefüggéseket, a titkokat a rendszerben, hogy ki-kit hogyan és miért csapott be, hogy neki könnyebb lehessen. Mindez a tudás mégis kevés ahhoz, hogy én teljes lehessek.
Segítsetek végre!
Lássatok meg és ismerjetek el! Lássatok úgy, mint egy gyermeket, akinek jogai vannak a szüleivel szemben, joga ahhoz, hogy ő kicsi lehessen. Szeretnék élni a jogommal végre és elfoglalni a saját helyemet a rendszerben. Beállok a kicsi, a gyerek helyére és mostantól innen nézlek benneteket és várom, hogy ti is megérkezzetek a saját helyetekre.
Én vagyok a kicsi és ti a nagyok! Tetszik vagy nem, képesek vagytok erre vagy képtelenek, ez a Rend! Mostantól így van, így lesz!
Váradi Andrea