Szeretet és Fény

Vak gyűlölet, félelem, és sötétség, és a láthatatlan érem másik oldalán Szeretet és Fény. Ilyen az egyik oldal, olyan a másik, és vajon a kettő közül hol vagyok én? Mikor, hol vagyok? Mitől függ, hogy éppen melyik oldalon állok? Mi történik amikor félek, egyáltalán miért félek? Mitől és hogyan lesz vége?

Félek, vagy szeretek. Én döntöm el? Ki dönti el? Mi dönti el? Létezik-e hiábavaló, indokolatlan félelem? Lehet-e félni attól ami láthatatlan? Mitől fél egy gyermek aki még racionalizálásra sem képes?

Időszerű és komoly kérdések. Válaszok? Vannak. Sokfélék, hihetőek és hihetetlenek. Régóta keresik a választ a félelemre, a szorongásra, amitől szinte az egész emberiség szenved. A félelemre ami mára már jelentősen befolyásolja, sőt meghatározza életünket. A félelemre, arra a láthatatlan és mások számára érezhetetlen energiára, amit bizonyos időközönként mindenki érez. A félelem, ami felemészt mindent. Amit minden sejtben érezni lehet ugyanabban a pillanatban, ami leblokkol és olyan kiszolgáltatottá tesz, hogy azt már sokszor szégyenled…

Az életünk nem más, mint helyzetek és emberek. Emberek, akik különböző helyzetekben, különbözően viselkednek. Függően attól, hogy kik ők és milyenek. Múltjuk, iskolázottságuk, tudatosságuk, sőt akár karmájuk, meghatározza őket. Ezek, a pillanatainkhoz aktuálisan tartozó emberek, vagy félelmet ébresztenek bennünk, vagy szeretetet. Csak az egyiket. És mindig valamelyiket, mert amikor együtt vagyunk másokkal, akkor megmozdul bennünk ez az érzelem tengely. Kimozdul valamelyik irányba: félelmet ébreszt vagy szeretetet.

Mit gondolsz, egy kisgyermek, aki gondolkodásra képtelen, ő mitől és miért félhet? Érzékel dolgokat, sokszor olyat is amit nem látnak a felnőttek, de ez szinte sosem ébreszt önmagában félelmet, maximum a hirtelen benyomástól megijed. Megijed valamitől és amint meglát egy másik embert, ezt valamilyen módon tudatja vele. Testének jelzéseivel, hangjával, úgy ahogyan és amire képes. Az adott ember felfogja ezt a kérést, hogy segítsen és reagálni kezd. Tőle függ, hogy az ijedtségből félelem lesz-e, vagy szeretet. Az ő aktuális hozzáállásán és viselkedésén múlik mindez. Ha megértően, szeretetteljesen viselkedünk egy ijedt gyermekkel, megnyugszik és hamar visszaáll az ijedtsége előtti nyugalmi vagy szeretet szintje.

Ahogy fejlődünk, egyre több ilyen ijesztő benyomás ér minket és az ilyen helyzetekhez kötődő reakciók, amiket kapunk másoktól, rögzülnek. Így évek alatt összekötjük a félelmet és a szeretetet bizonyos viselkedési mintákkal, reakciókkal. Amikor a megszokott reakciót látjuk, tapasztaljuk, kiváltja belőlünk a megfelelő pólust a félelemet vagy a szeretetet.

Világunk telis-tele van impulzusokkal, olyan hangokkal, fényekkel, sőt inkább sötétséggel, ami bennünk ijedtséget eredményez. Megijedünk attól, hogy félhetünk tőle… Félünk attól, hogy félni fogunk… Félünk attól, hogy ijedtségünkhöz nem segítséget kapunk, hanem aki segíteni jön, az a taszít a félelembe… félünk… szorongunk… így élünk, így vagyunk.

Vagyunk, egyre többen vagyunk és még sokkal többen lehetünk, akik mindezt felismerjük és megértjük, hogy az, hogy félünk-e amikor megijedünk, az attól függ, hogy éppen ki van ott mellettünk. Ha olyan ember van mellettünk, aki valódi segítséget nyújthat nekünk, akkor megnyugszunk, és visszatérünk eredeti állapotunkba és szeretünk. Ez ennyire egyszerű!

Nézz körül, lásd meg, hogy kik vannak körülötted, kiket engedsz be a saját köreidbe, kinek engeded meg, hogy láthassa, tudhassa, hogy aktuális pillanatban megijedsz. Válogasd meg ezeket az embereket, mert ők lesznek azok, akik majd viselkedésükkel és a saját lényükkel félelmet ébresztenek benned vagy szeretetet.

Nézz körbe! Nézz a szemükbe! Lásd meg őket! Lásd, keresd a fényüket! A Fényt, a szemükben! Bármi is történt velük az életben, akiben van Fény, abban van Fény, az nem múlik el… ne gondolod azt, hogy volt fénye, csak elveszítette. Ez nem ilyen! A valódi Fény, az sosem alszik el! A Nap, az égitest ami életet ad a Földnek, az elmúlik-e, amikor nálunk éjszaka van éppen?! Bizony nem. Ott van, tudjuk, látjuk, érezzük. Amikor felnézünk az égre, látjuk. Hidd el, ugyanígy van ez azzal az emberrel is, aki Fénnyel szívében született… lehet, hogy nehéz volt a sorsa, sok volt a hányattatása, lehet, hogy sokszor félt is életében, de ha belenézel a szemébe, FÉNYT látsz benne! Soha nem aludt ki a Fénye. Az ilyen ember, amikor megijedsz, körbevesz szeretetével, gondoskodásával és megnyugtat téged. Nem bizonygat, nem racionalizál, nem okoskodik, nem látja jobban az aktuális helyzetet, nem oldja meg helyetted.

Ő egyszerűen csak ott van veled, szeret téged! Megtart téged a szeretet terében, hogy te is mielőbb visszatérhess. Lényével, belső Fényével emlékeztet téged, a saját fényedre, a szeretetre.

Szeretet és Fény… a legeslegfontosabbak ebben a sötét, nehéz világban. A legnagyobb érték jelenleg, amit pénzért megvenni lehetetlen, elvenni mástól elképzelhetetlen. Van akinek van és van akinek nincs. Nem te döntöd el, nem én döntöm el. Mi mindössze láthatjuk jelenlétét vagy hiányát és eldönthetjük, hogy benne maradunk-e olyan helyzetekben ahol egyértelműen látható a Fény hiánya és ebből adódóan feltételezhető a félelem felbukkanása…

Szeretet és Fény vagyok… Szeretet és Fény vagy… Szeretet van és ijedtség van. Nyugalom van. Békesség van. Szeretet és Fény van! Szív van és Lélek van!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Családállítás, Életgyógyászat, Életminőség koordináció, Bach-virágterápia, Színterápia, NLP, Maja szimbólumrendszer, REND-SZER-TAN, Blue Energy System, Meditáció, elvonulás, táborok, Kristály gyógyászat, EMK, Gyógyító kommunikáció.