Hatalmas, óriási erővel tört be életünkbe a tavasz, mindent elsöprő erővel. Készültünk rá, vártuk, mert tudjuk, mert a tavasz mindig megváltoztat, mindent. Olyan erő, energia van benne, ami képes áttörni a telet, megolvasztja a fagyott földet, kibontja a virágokat, hogy újra színesbe borulhasson végre minden.
Március végére elfogy a türelem. Hosszú volt a tél, sok volt a szürke, a hideg, mindennél jobban vágyunk már a napsugár melegére, arra, hogy kint lehessünk végre, hogy gyönyörködhessünk a természet szépségében, a fű üde zöldjében, a virágok szín pompájában. Mindez most még várat magára. Valamiért nem történik meg…
A természetben látszik, hogy a bokrok, fák és virágok éppen úgy készen állnak már arra, hogy kibontsák végre magukat, ahogyan mi is készen létben állunk rá, hogy a téli bezártságból kitörjünk végre. De a rajt pisztolyt nem sütik még el…
Figyelem a természetet, hogy ott mi történik ezekben a napokban amikor erőtől, energiától duzzadva, még mindig várni kell valamire, még mindig nem történik meg…kinézek az ablakból és azt látom, hogy a természet függetlenül attól, hogy téliesen hideg van, kibomlik. Napról-napra egyre jobban kinyílik minden. Apró rügyecskék bontják ki zöldjüket és amint a hőmérőre nézek, csodálkozom, hogy lehet ez?!
Lassan, de történik. Az energia itt van, megérkezett, nem lehet visszatartani. A növények érzik és bíznak valamiben, valamiben ami majd így is gondjukat viseli. Nincs más, ki kell bújni, ki kell rügyezni. Úgy ahogy van, úgy ahogy lehetséges. Megmutatja önmagát a természet, azt az önmagát amit az elmúlt hónapok alatt érlelt meg. Hónapok óta készült erre a pillanatra, hogy végre megmutathassa, előrukkolhasson az új zölddel, színekkel.
Ha az embereket figyelem akkor azt látom, hogy zavar van, káosz és kapkodás. Türelmetlenek. Mert a tavasz az ilyen, türelmetlen, talán ez a legnagyobb kihívás benne. Szerettünk volna már megszabadulni a téli holmiktól, kint lenni a szabadban, élvezni a tavaszi meleget, szeretnénk már kint rendet tenni a kertekben. Mindezt nem tehetjük meg, mert újra beparancsoltak minket. Viharos szél fúj, hideg van. Újra bent vagyunk.
Ez a szél ami napok óta fúj, kisöpör, kitisztít mindent. Olyan dolgokat, érzelmeket és problémákat hoz felszínre, amiket szerettünk volna örökre elfelejteni végre. Olyan, mintha lomb fújóval befújnának az életünkbe és az felforgatna mindent. Felforgatja mindazt, ami eddig a szőnyeg alá volt seperve. Azokat a réges-régi történeteket, amik mindig ott vannak bennünk, de nem akarunk tudni róla, azt gondoljuk, hogy örökre elfelejthetjük. Most, itt a tavaszi energia felforgat mindent! Előkerülnek bennünk ezek a régi történetek és itt az ideje, hogy helyükre tegyük őket.
Engedd meg, hogy a szél ereje kitakarítson, átjárjon és elvigye mindazt ami már nem szolgál téged. Engedd el most a titkokat, amiket olyan régóta őrzöl és legalább magadnak ismerd be, hogy van titkod és vállalj felelősséget érte, hogy te teremtetted, mert azzal, hogy felvállalod és felelősséget vállalsz érte, szerte is foszlik minden.
Nézz szembe magaddal ás lásd meg az álarcokat, amiket arcodon viselsz. Lásd meg azt, hogy egyikre sincs már szükséged, elmúlt az ideje annak amikor ezek szolgáltak téged.Láss túl az illúzión és lásd meg valódi önmagadat, lényed teljes tökéletlenségében és ezzel tökéletességében!
Légy olyan bizakodó és magabiztos, mint a piciny rügy, aki napról-napra egyre jobban megmutatja valódi önmagát, bárki-bármit is szóljon hozzá, nem számít neki, hogy fúj a fagyos tél utolsó szele.
Bízz önmagadban, abban az erőben amivel most a Mindenség segíti ezt a folyamatot, hogy te is megmutathasd magadat az új tavaszban egy teljesen új minőségben, önmagad valódi, igaz Fényében!
Segítségül mondd el ezt az oldást és figyeld a változást:
” Elfogadom a múltat, hálás vagyok érte, hogy eddig elkísért és én most továbblépek, tiszta lappal, új életet kezdek! Elismerek mindent és mindenkit a múltamból és feloldok minden ígéretet amit önmagamnak vagy bárki másnak tettem ebben vagy bármelyik másik életemben és mostantól szabadon élek!”
Az új tavasz hatalmas erőt hozott, használd fel úgy, hogy a lehető legtöbbet profitálhasd belőle! Az energia itt van, mozgasd, áramolj benne és figyelj, mert valami elkezdődött végre! Hangolódj rá te is tavasz energiáira, LÁSD és érezd a természetet, válj eggyé vele, tanulj tőle!
Legyen olyan az egész tavasz neked, amilyenre teremtetted, teremted! Leld örömödet minden pillanatában, érezd teremtő erődet végre! Szállj a széllel, érezd a könnyedséget!
Szálljunk együtt a szél erejével…
Végtelen Szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta
