A gyász érzése természetes a veszteség megélése után, de tudatos munkával gyógyítható, és elkerülhető lenne. A váratlanság miatt szenvedünk el olyan veszteséget, amit gyász érzése követ…ha készülünk, felkészülünk, bármit képesek vagyunk úgy elviselni, hogy nem kell utána gyászolnunk, szenvednünk.
Tudatossággal, megengedésben élni az életet, válaszolni az élet által feltett kérdésekre, készülni a változásra, idejében elengedni, alázattal elfogadni azt, amit és ahogyan ad az élet… ez a kulcs ahhoz, hogy a veszteség helyett, vezetettséget élhess meg. Meg lehet találni az értelmet mindenben…ha keresed.
Lehet, hogy meg kell törni, de helyette meg lehetett volna hajolni…
Lehet, hogy el kell veszíteni, de oda lehetett volna adni…
Lehet, hogy ki kell rekesztődni, de ki lehetett volna lépni…
Lehet, hogy meg kell tanulni, de lehetett volna tudni, ha a szíved vezetett volna, ha hagytad volna, hogy a Lelked vezessen…
Látom, és érzem, hogy menned kell, tudom, hogy a Sors már döntött feletted. Leszolgáltad mindazt, amit szántak neked. Odaadtad amit adhattál, megtanítottad, amit taníthattál. Mára elfáradtál. [...]
Aletta kérdez, Andi válaszol… – Az első kérdésem az az hogy te hogy csinálod azt a hogy a mulandóságot és a változást maradéktalanul el tudod fogadni? – Mentálisan hogy [...]
Hirtelen jött, nagyon hirtelen. Azt gondoltuk, hogy velünk ez nem történhet meg. Miért is történhetne, hiszen fiatal vagyok és egészséges. A napjaimat tudatosan élem. Teszem a dolgom, segítem az [...]
Életeken át találkozunk, ugyanabba a családba születünk. Aki generációkkal ezelőtt ősöd volt, most gyermeked, testvéred, valamelyik családtagod lehet. Új szerepekben ismerhetjük meg egymást, és [...]