Amikor egy apa meghal…
Amikor egy apa meghal, a családi Tér darabokra hullik…az ember, aki a Teret „megrajzolta”, aki társát és gyermekeit oda meghívta, egyszer csak meghal, eltűnik. A Tér az alkotója nélkül, a családi tér soha többé nem tud már olyan lenni… az alkotó nélkül valami végleg, és visszavonhatatlanul megváltozik. Eltűnik belőle a megtartó erő, a stabilitás érzése illúzióvá válik.
Az apa feladata, hogy a stabilitást érzését energetikailag családtagjainak biztosítsa. Halálával nem csak az embert, a szerepet veszítik el a család tagjai, de a stabilitás, az összetartozás érzése is megváltozik. Talán azért, mert a bizonytalanság érzése minden családtagban megjelenik, bizonytalanná válik, és eddigi helyét elhagyva a családi térben, új helyét keresi. Olyan helyet szeretnének elfoglalni, ahol a biztonság érzését újra érezhetik, de ezt az érzést sajnos ebben a térben soha többet nem lehet már érezni.
A „gyerekek” automatikusan, és tudattalanul veszik át az apa helyét, és szerepét úgy, hogy többnyire ezt észre sem veszik. A testvérek között rivalizáció, harc kezdődik. A helyért folyik a harc, azért helyért ami egy családi rendszeren belül a legértékesebbnek tűnik. Az apa helyére kerülő „gyerek”, a saját életének terét elhagyva, újra gyermekké válik. Mert nem tud nem gyerekként működni, de ezzel a működéssel, és energetikával együtt most mégis irányítani akar, döntést hozni, felelősséget vállalni. Szeretne apja helyére állni, az ő feladatait jól ellátni. Talán így szeretne az apjára emlékezni, és ezzel a működéssel hozzá a lehető legközelebb lenni. Egyszerűen azért, mert nem akarja elveszíteni…
Középkorú felnőtt emberek, akik az apa elvesztése után célt vesztettek, útjukról letértek, a veszteség fájdalmában, a gyászban megrekedve keresik a választ arra, hogy mit tegyenek azért, hogy újra önmaguk lehessenek. Valójában gyászoló gyermekek ők, akik hátra hagyva önmaguk felnőtt részeit, félárvává, vagy árvává lettek. Gyermekek, aki úgy érzik, hogy apjuk halálával minden elveszett. Körülnéznek, és nem látják, hol vannak a többiek. Most, amikor már nincs…a család mint fogalom, hangsúlyossá válik.
Az élet történik…és olyan helyzetek teremtődnek, ahol mindenki aki egykor a családhoz tartozott, megmérettetődik. Hogy fog dönteni? Mit fog tenni? Kihez-mihez viszonyít?
Tudattalanul teszi, de apjának akar megfelelni. Az apáért vagy az apja helyett tenni, a család nevében részt venni, megtenni. A család nevében…most, amikor az a család már soha többé nincs…
…mert mindaddig amíg ezt teszi, egészen közel tud maradni apjához, s amíg közel van, tulajdonképpen nem kell elveszíteni, elgyászolni. Szeretném neked elmondani, hogy az elengedés folyamatában, a szabadság extatikus érzése is megszületik.
Amikor gyermek voltál, apád adta a biztonságot, és most amikor Felszületett, elment, megkapod tőle a szabadságod. Mehetsz, és élheted az életedet, úgy ahogy neked a legjobb, ahogy neked tetszik. Nem kérdez, nem vár semmit. Hagyja, engedi. Enged téged Önmagadként létezni.
Amikor egy apa meghal…lehetőséget ad a gyermekeinek: repülni!
Az igazán jó apák annak tudnak örülni, amikor a gyermeküket láthatják szabadon létezni!
…ha emlékezni szeretnél apádra, és amit tőle kaptál, megköszönni: hát tárd ki szárnyaid!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
Korábbi cikkek
