Családgyógyítás-Anya szerep

Családgyógyítás- Anya szerep

Amikor az anyaságról beszélgetünk, legtöbbször a mindennapi helyzetekben megmutatkozó hozzáállásunk, és történeteink kerülnek kimondásra. Kevés olyan nő van, akivel teljes őszinteséggel lehet beszélgetni arról, hogy mit érzett a fogantatás pillanatában, és az utána következő napokban.

A fogantatás pillanata a legeslegmeghatározóbb pillanat a gyermek életére nézve, mert, ez a pillanat örökre bevésődik gyermek Lelkébe. Az a gyermek, aki a fogantatás pillanatában Igent kap, és az ezzel együtt járó örömöt, szeretetet, egész életében érezheti önmagában az édesanyja feltétel nélküli elfogadását. Nincs szükség bizonygatásra, önfeláldozásra, lemondásra, mert a gyerek nem várja el.

Amikor a fogantatás pillanatában hiányzik ez az igen, teljesen mindegy, hogy ennek mi az oka, a gyermek Lelke úgy lép be a földi síkra, hogy nincs aki fogadja, nincs egy olyan ember, aki igent mondjon az ő érkezésére. Egyedül marad a leszületésben, és ez az egyedüllét érzés, végig kíséri az életében.

Sokan vannak, akik később, akár napok múlva tudják kimondani gyermekükre az igent, és sokan vannak, akik egész életükben képtelenek erre. Sokan a mindennapok szintjén próbálják kárpótolni a gyermeküket a ki nem mondott, elmaradt igenért. Olyan dolgokat adnak meg a gyereknek, ami szükségtelen tulajdonképpen, hiszen egyik tárgy, vagy együtt megélt helyzet sem tudja pótolni azt az igent, ami a fogantatás pillanatában elmaradt.

Az igen nélkül érkezett gyermekek önmagukban keresik a hibát, viselkedésükben, önértékelésükben akár egész életükben jelen lehet, ez a hiány. Az ilyen gyerek folyamatosan keres valakit, akinek ő a legfontosabb lehet, hogy megélhesse azt az érzést, amit az indulásnál nem kapott meg. Az anyjára belül, tudattalan szinten neheztel, haragszik, mert pontosan tudja, hogy ő az, aki egykor ettől az igentől megfosztotta. Az anya ilyenkor próbál a gyerek kimondott, vagy ki sem mondott elvárásainak megfelelni, de az igent, nem tudja magából odaadni. Mert az az igazság, hogy az ott elveszett igen, örökre elveszik…

Az anyaságot nagyon sok szempontból lehet értelmezni, vizsgálni, de előbb vagy utóbb a kérdést fel kell tenni:

• Ott, abban a pillanatban amikor fogant a gyermeked, tudtál örülni, szeretetet érezni, igent mondani?

S ha a válasz igen, akkor bármit megtehetsz, és mégis minden rendben van-mert talán az anyaság legfontosabb pillanata ez a pillanat.

Ha a válaszod nem…akkor pedig tudhatod, hogy bármit is adsz, bármit is teszel, talán sosem fogsz tudni a gyermekedhez igazán közel kerülni. Mert ő tudja, érzi, hogy ott nem tudtad érkezését elfogadni, és ezért mindig ellen áll neked, valójában meg akar büntetni…

Az életet úgy is lehet élni, hogy nem akarunk mindent és mindenkit megváltoztatni, hanem meg akarjuk érteni, el szeretnénk fogadni. Ehhez a viszonyítási pontjainkat meg kell változtatni, és a hitrendszeri kérdéseket önmagunkban felül kell vizsgálni, és valószínűleg újra kell gondolni.

Tudatosság kell ahhoz, hogy megértsük az összefüggéseket, a történeteinket. Önismeret szükséges ahhoz, hogy felismerhessük, ki vagyunk valójában, és megláthassuk, hogy miért vagyunk bizonyos dolgokra képtelenek.

Nem elég csupán egy irányból vizsgálni egy történetet, mert nem csak egyhelyben állunk, és egy szerepet töltünk be…vagyunk gyerekek, és lettünk felnőttek különböző szerepekben. Miután minden-mindennel összefügg, az is valaminek a következménye, hogy jelenleg olyan vagy, amilyen, és úgy reagálsz ahogy tudsz az adott helyzetekre.

Semmi nem véletlenül történik, és tulajdonképpen nincs más dolgod, mint megérteni magadat, és megtalálni az örömöt, és a szeretetet az életedben!

Bármilyen is a múltad, egyszer csak megérted, hogy mindentől függetlenül, te szabadon, és örömben élhetsz! Ez a megértés a kulcs amit keresel…

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com