Te legyél az!
Bölcső, kehely vagy…
Tartod azokat az embereket, és helyzeteket, akik hozzád, életedhez tartoznak. Benned vannak. Belső, legbenső világodban. Sokan már olyan mélyre jutottak, hogy észre sem veszed jelenlétüket. Számukra egyértelmű a jelenlét, te sem tiltakozol ellene. Mert nem is látod, hogy még mindig ott van benned. Olyan egyértelmű, hogy mindenkit megtartasz, megóvsz, szeretsz… velük is ezt teszed… azokkal is, akiknek már nincs semmi helye az életedben. Ott maradtak, mert nekik jó hozzád tartozni, jó veled lenni, jó nekik szeretve lenni általad. Energiát nyernek, és észrevételnül elvesznek belőled. Ez a számodra láthatatlan belső kapcsolat ezekkel az emberekkel, mérgezi az életedet. Elvesznek tőled, belőled. Téged akarnak, állandó figyelmet, jelenlétet. Mindent akarnak. Akár az életedet…
Valaminek vége lett… már réges-régen. Ők még is a mai napig ott vannak az életedben, benned élnek. Ők azok, akik “gazda testet keresnek”, mert önmagukban életképtelenek. Te megsajnáltad, elhitted mindazt, amit mondott neked. Befogadtad oda, ahova csak azok léphetnének be, akik igazán, szívből szeretnek téged. Beléptek lényed legbenső szentélyébe, és hála helyett, kiraboltak, tönkretettek mindent. Még mindig ott garázdálkodik benned. Lehet, hogy te nem érzed, de érzi az, aki igazán szeret téged. Látja, tudja, hogy van benned valaki, aki mindig bánt, megaláz, elvesz, tönkretesz. Valaki, akinek az a jó, ha te szenvedsz, mert ilyenkor belőled élhet, energiát nyerhet.
Emberek jönnek-mennek. Idegenek, újak, és egyszer csak valaki felbukkan… a múltból, közös múltból, hogy emlékeztessen, és benned megint felforgathasson mindent. Ő küldi ezeket az embereket, hogy menjenek, és raboljanak…emlékeiddel táplálod, az emlékekből felbukkanó érzésekkel.
Megint megérkezett valaki… felismerted? Tudod, hogy ő küldte? Mit vitt el most tőled? Mi az, ami megváltozott benned? Mi a veszteséged? A sors, az élet mit üzen, mire figyelj?
Elérkezett az ideje, hogy számvetést tarts! Ki megy, és ki marad? Ki az, akinek helye van, és ki az akinek végleg lejárt az ideje? Áldozat maradsz, vagy kezedbe veszed a sorsodat, és változtatsz végre?
Most te legyél az, aki véget vet! Te legyél az, aki határokat húz, aki megmondja, hogy ki maradhat, és kinek kell mennie. Belőled. Életedből, benső világodból, gondolataidból, érzéseidből.
Állj meg egy pillanatra, csendesedj el, és mantrázz, vagy énekelj…figyeld meg ahogy a hangok életre kelnek. Figyeld, hogy a benned lévő Fény, hogyan változtatja meg a hangokat benned. A Fény, a fényed, a hangokon keresztül is terjed. Figyeld meg magadat, hogy mit érzel, amikor a Fény benned kitölti a teret…mi az üzenet?
Van-e helye olyannak benned, akiben nincs elég szeretet? Van-e helye benned olyannak, aki megtagadja, széttépi a közös régi emlékeket? Van-e helye olyannak benned, aki bánt, megaláz, kihasznál téged? Van-e helye olyannak benned, aki magában neked sosem adott helyet?
Most TE legyél az, aki azt mondja: azzal, hogy az életemből teljességében kiteszlek, szabadságot adok neked. Itt és most, feloldok minden fogadalmat, és ígéretet amit neked, vagy önmagamnak tettem, ebben vagy bármelyik előző életemben, bármelyik időben, dimenzióban vagy térben. Szabadon engedlek, és mostantól én is szabadon élek!
Te legyél most az, aki meghatározza, hogy számodra mit jelent a szeretet…és azt, aki nem szeretetből akar hozzád tartozni, elengeded, elküldöd, magadból kiteszed végre.
Te legyél az, aki emlékszik arra az igazságra, hogy a Szeretet nevében csak szeretni lehet. Aki a szeretet nevében bánt, az nem szeret…
Te lehetsz az, aki most felébred… és Rendet tehet az életében.
Te lehetsz újra az, akiben a fény, a szeretet kitölti a teljes belső teret… valódi bölcső, kehely lehetsz.
Végtelen szeretettel: VáradiAndrea és Dömötör Aletta
