Tanulj meg egyedül haragudni.

Észre sem veszed, fel sem tűnik, hogy mindig segítségül hívsz valakit haragudni. Lehet, hogy számodra ez hihetetlen, de ha tudatosan odafigyelsz, tetten érheted magadat, és másokat.

Sok-sok helyzet van az életünkben, ahol negatív érzésekkel állunk benne az adott helyzetben. Nem mondjuk el a véleményünket, mert valamiért úgy hisszük, úgy gondoljuk, hogy nem tehetjük meg. Félünk, hogy ha ott, akkor kifejeznénk érzéseinket, elmondanánk azt ami nem tetszene, annak akár végzetes következménye lehetne. Például elveszíthetnénk aktuális pozícióinkat, vagy az adott embert. Így megtanultuk, megörököltük azt a hozzáállást, hogy az adott helyzetben, az adott emberrel szemben magunkban tartjuk véleményünket, érzéseinket, és a későbbeikben keresünk valakit, valakiket, akiknek a saját színezetünkben elmesélve történetünket, segítségül hívjuk a többieket, hogy haragudjanak velünk, segítsenek, hogy feldolgozzuk a saját történetünket.

Talán azért van ez így, mert azzal, hogy újra elmeséljük, felelevenítjük, magunkban újra életre keltjük, és azt gondoljuk így könnyebb túllépni rajta, elfelejteni, továbblépni. Mégsem ez történik. Amikor valakivel, valakikkel együtt haragszunk, haragunk elmélyül, és akár évtizedeken keresztül cipeljük. A másik embert, embereket, akik segítenek nekünk haragudni, szövetségeseinkké tesszük. Olyan köteléket hozunk létre, ami elszakíthatatlan mindaddig, amíg az adott ember haragszik.

Kötések, kötelékek, szövetségek, melyek azért születnek, hogy valamit együtt tegyünk meg.

Szólhatna ez a szeretetről, arról, hogy fogjunk össze, és lépjünk túl mindazon ami történt, lássunk túl a történeteken, lépjünk tovább, éljünk boldogan. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, annak aki haragszik, el kell jutnia addig, hogy haragját a másik ember vagy helyzet felé egyedül élje meg. Egyedül kell maradnod a történeteddel, az érzéseiddel, a haragoddal ahhoz, hogy meglásd, ha folytatod, ha tovább haragszol, elveszíted azt az embert, akire haragszol éppen. Elveszíted, sőt te magad adod fel a szeretetet, és választod a haragodat helyette. Elcseréled. Egyiket a másikra. Azt gondolod, hogy megteheted, mert van másik embered, aki majd megért téged, segít, támogat, még haragszik is veled ha kell…

…ez azonban nem szeretet!

Észre sem veszed, hogy már nincsenek körülötted a szeretteid, elüldözted őket a haragoddal, megvetéseddel, megítéléseddel. Akik körülötted vannak, akikre így is számíthatsz, azok mindössze szövetségesek. Segítenek, hogy haragudhass. Minél tovább, annál jobb… mert ők is haragsznak, és te is segítesz. Oda-vissza. Létrejött az akár egész életre szóló játszma, és így lesz fontosabb az az ember aki segít gyűlölni, haragudni, és elveszik melletted az, aki azért volt, hogy szeressen, támogasson, megértsen téged.

Ez a dinamika legjobban a családokban figyelhető meg. Nagyon régi történetek keringenek, a szereplők nagy része már meghalt, de az élők egy része még mindig haragszik valakire… az ember meghalt, a történet elmúlt, a harag tovább él az emberekben. Azok akik haragszanak, és ehhez segítőket is keresnek, észre sem veszik, hogy pozitív érzések, érzelmek már el sem érik őket. Olyan, mintha immunis, ellenálló lenne a jóra, fel sem ismerné csak azt, ami rossz, hamis.

Minden családban, minden újonnan létrehozott rendszerben (munkahelyen, párkapcsolatban, baráti kapcsolatban) lehet olyan ember, aki Szövetségest keres, hogy tovább haragudhasson valakire. Én nem mondhatom meg, hogy ezt lehet-e vagy nem lehet, hogy jó-e, vagy rossz, van-e értelme, vagy teljesen értelmetlen.

Mindössze annyit kérek tőled, hogy figyelj magadra, és lásd meg, vedd észre amikor segítségül hívsz valakit, hogy haragudjon veled. Figyelj, és tudd, hogy minden ilyen kapcsolódás csakis Szövetség lehet, lehetetlen, hogy szeretet legyen benne, hogy a szeretet érzése kössön össze titeket.

Ha fontos számodra a másik ember, ha szereted, és azt látod, hogy valakitől, valamitől szenved, haragszik, segíts neki úgy, hogy TE szereted! Szeresd, és értsd meg! Hallgasd meg, és segíts neki, hogy minél előbb el tudja engedni azt a történetet, ami az életét megkeseríti éppen.

A haragon túljutni, a múltat elfogadni, és elengedni a Szeretet, és Megértés segíthet!

Mostantól, ha belepottyansz egy ilyen helyzetbe, mondhatod azt a másik embernek:

„Haragudni nem tudok segíteni neked, én szeretni tudlak téged!”

… hogy mi lesz az ő válasza azt nem tudhatjuk, de ami biztos, hogy így nem leszel a Szövetségese, az ő haragja nem mérgezheti meg a te életedet. Az ő haragja a tiédet? Igen! Hiszen benne vagy segítesz…

Szüntesd meg az életedben a különböző érdekeltségek miatt létrejött Szövetségeket, és kapcsolódj helyette szívből, szeretettel!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea