Én Vagyok!

Azt kérdezed, hogy ki vagyok én?

Nem tudom, csak találgatok. Keresem a válaszom. Talán egy kavics, vagy kő darab. Víz, az óceán, az ég, a madár. A természet, mert az valóságos.

Van, amikor valakinek útban vagyok, és van olyan amikor valakiben nyomot hagyok. Van, hogy formálok, és olyan is van, amikor én magam formálódok. Formát mutatok és formákat megbontok. Létezem, élek, működöm, vagyok. Valaki, valami működtet, ide tesz-oda tesz, elvesz és odaad.

Lehet, hogy nem vagyok más, mint egyetlen kavics vagy kő darab, de az biztos, hogy ha az vagyok, nem véletlenül vagyok pont az. Ha az vagyok, akkor én vagyok az, akiben a legszebb nyomot hagyhatod, amikor rajtam áthaladsz.

Ha kavics, vagy kődarab vagyok, akkor hagyom, hogy az Óceán ereje formáljon engem. A parton fekszem és várom, hogy valaki kiválasszon, hazavigyen, hogy rólam életének egyik legszebb pillanatára emlékezzen.

Ha kavicsnak vagy kődarabnak szánt az Isten engem, hát hagyom, hogy megtörténjen, és az leszek. Vállalom a feladatot, a sorsot, mert ez biztosan nem véletlen. Valamiért így kell lennie…

…kelleni fog egyszer egyetlen kavics vagy kő, ami megváltoztat majd ott, abban a pillanatban mindent.

… Én vagyok az… egyetlen kavics, vagy kődarab meglehet… olyan valami, bármi, amiben benne van minden, a végtelen, a végtelen szeretet.

Igen, igen én vagyok az! Most már tudom, emlékszem! Én vagyok az neked, amit te csak egyetlen apró kavicsnak, vagy kődarabnak látsz és mégis előhív belőled valamit, amitől megváltozik benned minden. Én vagyok az, neked az vagyok, aki életre hívja a Végtelent…

Ez én vagyok, és ki vagy te?!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea