Összeomlás…

Lángokban, romokban a világ… látod már? Érzed, észreveszed-e egyáltalán?

Egyre silányabb, egyre kevesebb. Sírnak, panaszkodnak a felnőttek, félnek, rettegnek a gyerekek. Amikor elindulnál, megállítanak. Amikor segtíenél, elutasítanak. Amikor adnál, ellöknek.

Ha megmutatnád, elfordulnak, ha megmagyaráznád, bezárulnak.

Amikor keresel, nem találsz, valaki elvitte, elvette már…

Mindenki elvesz, kivesz, többet akar, nem veszik észre, hogy lassan minden elfogy már… nincs több, nincs más, nincs új, minden megszületett, ami készen állt. 

Jogosulatlanul kihasznált, meg nem érdemelt helyzetek. Ők azok, akiket a másik oldalon állók, a nélkülözők irigyelnek. Megosztódott minden…elvesztíettük legféltettebb, legdrágább kincsünket, Egységünket.

Egyszer régen, nem is olyan régen, még másként volt minden… “Annyi a világ, amennyit beletöltesz!”-mondták, és mindenki tette a dolgát.

Alig telt el pár év, mégis minden más. Egyre kevesebb, egyre szürkébb a világ. Nincs már egység, nincs kapcsolódás. Félelem van, aggódás. Kérdések, kétségek, önmarcangolás. Hibáztatás. Magadat, és mindenki mást. Lemondás van. Lehetőségekről, esélyekről, magadról, az életedről. Már nem tart itt a kötelezettség, a szerepeid, amiket elvállaltál. Már nem elég az erőből való kitartás. Elfogyott az erőd, nincs tovább… összeomlás.

… ha körülnézel, ha felemeled a fejedet egy pillanatra, akkor nem láthatsz mást, csak hozzád hasonlóan elfáradt, kimerült embereket, akik már nem is keresik a megoldást. Ők is feladták. Elfogytak, kiürültek, pontosan úgy, mint a körülöttünk lévő világ.

Hol a vége? Mikor lesz könnyebb már?

… amikor ezzel együtt, újra felállsz! Felállsz, és azt mondod: INDULÁS! 

A világnak TE kellesz, nem más! Az kell, aki a legsötétebb pillanatokban is képes hinni, hogy van megoldás! Az kell, aki a legnagyobb sötétségben is képes megőrizni önmagában egyetlen kicsi szikrát. Te kellesz, aki az utolsó erődből is adnál. Most, ebben az időben, amikor a világunk az összeomlás küszöbén áll, nincs más megoldás, csak az, ha felállunk egyenként, és aztán egymás kezét megfogva, hangosan ordítjuk, ahogy csak bírjuk: INDULÁS! 

Az Együtt most csak így lehet, nincs más esélye! Lásd meg, érezd, értsd meg! Állj fel, és menj tovább!

Összeomlás

Változás

Átalakulás

Együtt bármire képesek vagyunk, és mindig van, lesz megoldás!

Bármennyire fájdalmas is a vajúdás, valami új születik, és ez reményt, erőt, kitartást ad… KONCENTRÁLJ!

Lélegezz! Lélegezz! Lélegezz!

Emlékezz!

… túl vagy rajta! Kint vagy! A világban vagy! Életben vagy!

Nézz körül, és változtass! Teremts jót, újat! 

… a jót mindig, minden körülmények között add tovább! 

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea