Felnőtt emberek, akik még ma is a szülői elismerésért, a családban őket megillető helyért küzdenek. Párkapcsolataikban tükröződik vissza, hogy ott, a legelső pillanatban valamelyik szülő a fogantatásra, születésre, az életére nem mondott igent. A kapcsolataikban sem érzik magukat fontosnak, az első helyet valahogy sosem kapják meg. Szeretők, fel nem vállalt társak ők, akik nem kívánnak többet senkitől, csupán egyetlen igen-t. Igen, téged választalak, igen, veled akarom.
A mellőzöttség érzésétől szenvedő emberek az életükre kimondott igen nélkül érkeztek. Igen nélkül nem találod a helyedet, úgy érzed nem érdemled meg a jó dolgokat, az életet. Önmagadat nem érzed értékesnek, sokszor érezheted, hogy útjában vagy csupán másoknak, felesleges a létezésed.
Láthatatlan emberek ők, akik köztünk járnak, és minden nap küzdenek. Magukkal, velem-veled, a helyzetekkel, mert küzdelmük az, ami láthatóvá teszi őket. Ha csendesen élnének, szívükben mély elfogadással léteznének, soha-senki nem látná meg őket. Az igen nélkül érkezőknek az élet egyet jelent a küzdelemmel…
Tulajdonképpen az anyai vagy apai igenért megy a küzdelem…a helyért, ami láthatóvá tesz, aminek köszönhetően küzdelem nélkül élhetnek, amivel együtt fontosak lehetnek, ami mindenkinek járna, és mégsem mindenki kapja meg.
Anyák, vagy apák, akik még nem akarták, hogy megfoganjon, megérkezzen hozzájuk a Lélek, a gyermek…valami még hiányzott ott, abban a pillanatban az igenhez. Lehet, hogy próbálták jóvá tenni, bepótolni, de ez nem lehetséges. Nem lehet a tátongó űrt betölteni, az üvöltő hiányt elhallgattatni…csak megérteni lehet.
Meg kell érteni, hogy a mellőzöttség érzése, az igen hiányából fakad, és neked most a saját jogodon kell magadra, és az életedre az Igent kimondani: „Itt és most, saját jogomon igent mondok önmagamra, az életemre! Elfoglalom a családomban azt a helyet, ami engem illet, még akkor is, ha erre senki nem mondd igent. Hagyom, engedem, hogy az emberek lássanak engem, így láthatatlanból mostantól látható leszek. Itt vagyok veletek, köztetek, élek, létezem!”
Az egykor láthatatlan emberek Fényt hoztak világunkba, és még az is lehet, hogy akik nem tudtak igent mondani, azok nem a gyermekre nem mondtak igent, hanem arra a ami ezeken a csodálatos embereken keresztül történik meg…a változásra!
Mondd hangosan, kiabáld, üvöltsd a világba: Itt vagyok, változást hoztam nektek! -meglátod ha ezt megteszed, egyre többen vesznek észre, és sorsod, életed megváltozik: Mellőzöttség érzése helyett, megjelenik a fontosság érzése.
Fontos vagy! Lehet, hogy anyád vagy apád nem mondott rád igent, de a Sors, az Élet igent mondott az életedre, mert a változást, a Fényt küldték veled, mint fáklyát, és te megtetted feladatodat, kapcsolódásaiddal, próbálkozásaiddal tovább adtad.
Én látlak téged, és tudom, hogy te is látsz engem…jókor vagy jó helyen, hidd el! Maradj a helyeden, semmi mást nem kell már tenned. Tartsd a Fényt magasan, és hidd el, ha téged nem is, de a Fényt meglátják azok, akiknek szükségük van a változásra.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
