Gondolhatod azt, hogy a legnagyobb fájdalmat, és ezáltal traumát az okozza, amikor elveszíted a másikat. Sokszor az a legnagyobb trauma, hogy kapcsolatban maradsz, találkoztok. Minden ilyen találkozásnál megsérülsz. Újra és újra elveszítesz önmagadból egy újabb darabot. Egy részt, akinek létezéséről rajtad kívül senki nem tudott…egy érző részedet, ami másoknak talán láthatatlan, neked mégis önmagad pótolhatatlan része…és a végén, amikor már mindent odaadtál magadból, minden elfogyott belőled, elmegy és új prédát keres, egy következőt, akitől elvehet mindent…
Állj meg egy pillanatra, és vizsgáld meg kapcsolataidat! Ne maradj benne olyan kapcsolódásban, ahol minden találkozás után úgy érzed, hogy kevesebb lettél, ahol azon kell gondolkoznod, hogy mit és hogyan kellett volna tenned ahhoz, hogy az a másiknak jó legyen.
Az értékes kapcsolatok egyik fő jellemzője, hogy a kapcsolódásban jól érezzük magunkat. Szerepek, álarcok, megfelelési kényszerek, alkalmazkodás nélkül.
Ha a kapcsolatban nincs jelen a szabadság érzése, előbb vagy utóbb, de véget kell érnie. Belső szabadság hiányában kiszolgáltatottá, függővé válsz, és ennek így semmi értelme…nem kell ahhoz kapcsolódnom veled, hogy tudjam milyen nehéz az élet…
Kapcsolatunk értelme az, hogy azokban a pillanatokban amikor együtt vagyunk mindketten azt érezzük: Könnyebb veled az életem…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
