MI a Lélekkel való munkáról beszélünk. Ha a Lélekről beszélek, egy kép jelenik meg előttem: a perifériáról kiindulva több pontból, csillag alakban közelítek a középpont, a mag felé. Minél inkább megközelítem ezt a középpontot, mert elérni sosem fogom, annál inkább rákényszerülök, hogy szimbólumokban gondolkozzak, fogalmazzak. A Lélek középpontjáról nem lehet egyszerűen beszélni: ott csak LÉTEZNI lehet, és aki beszél róla, aki nevén nevezi, az nem ismeri!
A Lélek nem írható le és közelíthető meg mindennapos szokványos szavainkkal, mondatainkkal, betűkkel és számokkal. Kifejezhető színekkel, formákkal, hangokkal, szimbólumokkal, és miközben látjuk, halljuk ezeket, valami bennünk mélyen rezonálni kezd. Na, valahol itt kezdődik a Lélek nyelve. A mély érzések színtere. A fel nem fogható, a meg nem fogható, a klasszikus értelemben ki nem fejezhető. Ez a LÉLEK. Valami más, valami új, olyan ami nem ismert. Olyan, ami nincs, mégis van. Olyan, mintha nem lenne, mégis meghatároz mindent! Mindent, egész életünket, létezésünket.
Gondolkodásunkat és viselkedésünket. Mindent áthat, mindenhol ott van. Mégis sokak számára teljesen ismeretlen. Egy különleges energia, amely körbe ölel mindent. Ott van minden létezőben és amikor találkozunk, felismerjük egymásban. Ez az, amiben egyformák vagyunk: mindenkiben ott van.
Van-e a Léleknek logikája? Logikus-e a Lélek? Aligha! Mi is a Lélek? Mi a logika?
A logika mindig az okot keresi. A logika azt kérdezi: mi következik miből? Milyen A esemény az oka, B állapot kialakulásának? És ha A esemény az oka B állapot kialakulásának, akkor B állapot bekövetkezésekor automatikusan következtethetek A ok jelenlétére? A logika szerint ezt kauzalitásnak, ok-okozati összefüggésnek nevezzük. A az oka B-nek. Ha A adott, B is bekövetkezik.
És mindeközben még ott van az idő is. Mert mindez idő nélkül elképzelhetetlen. Még akkor is, ha csak a pillanat tört részéről van szó. A logikának szüksége van az időre, mégpedig egy határozott időrendre, folytatólagosságra. Mi már hozzászoktunk, hogy az időt egy lineáris idővonalon követjük, múlt-jelen-jövő. Tudjuk, hogy 10 évvel ezelőtt fiatalok voltunk, és ez a múlt. De honnan tudjuk, hogy milyen volt a múlt? Még soha, senki nem volt a múltban! A mostban vagyunk.
Mindig csak egy pontban vagyunk, az abszolút jelenben.
Ha kimondod a szót, hogy: most, mire kimondod, már eltűnik. A múltban. De mi a múlt? Az a hely, ahol összegyűlik az emberiség mostja. Minden élő és minden halott.
Az okokra irányuló kérdéseinket, melyek egyre mélyebbre vezetnek a múltban, a végtelenségig fokozhatjuk, de lássuk be, ettől nem jutunk előbbre, csak egyre jobban vissza az időben. Rá kell ébrednünk, hogy tulajdonképpen nem is a válaszok a lényegesek, hiszen minden válasz azonnal felvet egy újabb kérdést, hanem maga kérdés feltevés.
Abban a pillanatban amikor felteszed a megfelelő kérdést, feloszlik a köd, egyértelművé válik a helyzet, és nem a válasz jelenik meg, hanem a kérdést tűnik el!
A jó kérdés azonnal gyógyulást hoz, begyógyítja a sebet. Ez az igazi terápia. Amíg sok dolog bánt, tovább kell kérdezned: Önmagadtól! Egészen addig, amíg meg nem találod a jó kérdést, azt a kérdést, ami meggyógyít téged.
Magamat kell meggyógyítanom, magamnak kell rájönnöm és magamnak kell feltennem a megfelelő kérdést, amire válaszul azt kapom, hogy eltűnik a kérdés.
Egy biztos: véletlenül semmi nem történik az életben!
Első lépés a gyógyulás útján: dobd félre a logikát! A Léleknek nincs logikája. Nem ismeri az okokat. Minden, amivel szembesülsz, amivel a Lélek találkozik, törvényszerűen jön szembe veled. Mert a Léleknek pontosan erre van szüksége. Minden, amivel a Lélek találkozik, hozzá tartozik a Lélekkel való munkához. Ez a Lélek törvénye.
Mindenki részekre van hasadva. Ez a hasadtság okozza szenvedésünket. Minél nagyobb a szakadás íve, annál nagyobb a szenvedés bennünk. A szétszakadtság nem a szenvedés oka, hanem a szenvedés a szétszakítottság megnyilvánulási formája. A szenvedés a Lélek kiáltása: “Halló! Rossz úton haladsz! Ezen az úton nem jutsz haza! Megígérted, hogy hazaviszel bennünket! Fordulj meg!” Ez az az üzenet, amit szinte sosem hallunk meg. Nem figyelünk oda magunkra, belső hangunkra. Ordít, kiabál egy darabig, aztán abba hagyja. Elhalkul a hangja, elveszti tudatát és belezuhan a testiségbe, tüneteket hoz létre. Intenzív testi szenvedés kezdődik el.
Ha ilyenkor szerencséd van, akkor olyan segítőt találsz, aki azt mondja: Fordulj meg! Én nem tudlak meggyógyítani, csak magadat gyógyíthatod meg! Semmi és senki nem segíthet, amíg nem vagy képes arra, hogy megfordulj!
Amint ez a megfordulás megtörténik, akkor segíthet bármi más: orvos, tabletta, operáció. Megfordulás nélkül senki és semmi nem segíthet!
A megfordulás az Önismeret, ami tulajdonképpen megtérés, visszatérés önmagunkba. Kintről-befelé irányba. Alászállás, felfedező út abba a világba, ami valódi, valóban létezik. Utazás saját meghasonlottságod szakadékaiba, mélységeibe, széthasadtságába. Ez fájdalommal jár. Az utazás célja az, hogy a szakadék egyik oldaláról, eljuss a másikra. Végighaladsz a szakadékon, és a másik oldalon megtalálod lényednek azt a részét, ami hiányzik belőled, és amelynek elvesztése, betegséged oka lehet.
 
A poklon át vezető út, a gyógyulás útja! Miközben lefelé megyünk, felfelé haladunk! Csak a halál után következhet be újjászületés!
A Lélekkel való munka, a legkeményebb munka! A Léleknek van saját vezetője, saját segítője, egy belső gyógyítója. De először is meg kell bízni a feladattal. Ez az út, ami ezzel a megbízással elkezdődik, az önismeret útja.
Ezen az úton többször kell visszafelé menni, és az árnyékok birodalmába is be kell lépni. Ez a visszafelé vezető út nem az idő keretein belül húzódik. Nem szükséges végignéznünk gyermekkorunk valamennyi szakaszát, a megszületésünket és korábbi inkarnációkat. Ennek az útnak célja a látószögünk, nézőpontunk megváltoztatása.
Nem keresünk okokat, nem az a cél, hogy akaratlagosan megváltozzunk, és nem is az időbeli visszavezetés. Az a lényeg, hogy megváltozzon látószögünk, a kérdésfeltevésünk és a szemléletmódunk, alapvető értékrendünk.
Amikor egy pillanatra magunk mögé nézünk, azt azért tesszük, hogy megláthassuk ki van mögöttünk… ki van az árnyékban? Énünk melyik része? Meg kell lássuk, hogy árnyék részeinket nem tudtuk elhagyni az időben, itt vannak velünk.
Fordulj meg! Fordulj meg és nézd meg ki van mögötted!
Amíg másokkal vagyunk elfoglalva, addig esélyünk sincs arra, hogy megtaláljuk válaszainkat. Meg kell állni, meg kell fordulni és önmagunknak a következő kérdéseket feltenni:
-Miért az én életemben történik és miért éppen most?
-Mit akar mondani nekem?
-Mit jelent számomra ez a kihívás?
-Milyen tudattalan folyamatok indultak el bennem?
-Hogyan tudok bánni ezzel?
-Mit kell felismerjek?
Ha feltettük ezeket a kérdéseket, akkor a végén egyetlen kérdésre egyszerűsödik minden: “Mi hiányzik belőlem?”
A válasz, ami szintén belőled származik: “Lényed másik oldalának egy darabja!” Hiányzik a kapcsolat ezzel az oldallal, a Lélekkel.
A tudatos önismereti utazás tehát nem más, mint odafigyelés arra, ami belső világunkban rejtőzik.
Odafigyelést igényel. Odafigyelés, amikor külső és belső eseményekre összpontosítunk. Ez egy olyan feladat, ami azt jelenti, hogy feladok valamit, egy gondolkodásmódot, egy szemléletmódot, egy véleményt, az önmagamról alkotott képemet…stb. Ezt csak tudatosan lehet elvégezni!
Tanulj meg látni és tanulj meg kérdezni!
Nem várhatod el senkitől és semmitől, hogy továbbléptessen téged. Nem tükröződhetsz vissza mindenben, amivel szembe találkozol. Nem mutathatja meg más, hogy ki vagy te! Amint az utadon jársz, észre fogod venni, hogy mindig a megfelelő pillanatban jutsz hozzá mindenhez.
Teljesen mindegy, hogy mit tanulsz, kihez jársz, vagy mit olvasol éppen, amíg felteszed magadnak a kérdéseket! Csak azt ne felejtsd el, hogy hatalmas erők működnek benned, amelyeknek az a szándéka, hogy megakadályozzák, hogy tudatosan járd az önismeret útját. Felágaskodnak benned és azt mondják: “Micsoda hülyeség, micsoda ostobaság!” Amikor ez elkezdődik benned, légy résen és figyelj! Ne azt keresd ami ellened irányul, ne arra keress válaszokat, hanem tudd, hogy minden érted történik, és arra keresd a választ, hogy az adott helyzet hogyan, miképpen szolgál téged?!
Ha valóban járod az önismereti utat előfordulhat, hogy a körülöttünk élők nem tesznek majd különbséget köztünk és az őrültek között. Az önismereti út sokszor a megzavarodottság, az őrület határáig vezet minket. De mi az őrület? Itt azt jelenti, hogy minél jobban megtanulunk tisztán látni, annál inkább el fogunk térni a normáktól. Ez lesz az, ami a többiek szemében őrültségnek tűnhet.
Akárhogyan is, mégis erre van az előre. Emlékezzünk egy régi mondásra: “Az ember fél azoktól a dolgoktól, amelyek nem árthatnak neki, és olyan dolgokra vágyik, amelyek nem segíthetnek neki.”
Az önismereti út azt jelenti, hogy olyan dolgokba merülünk bele, melyektől félünk. Ezért nem tesszük meg egyedül.
Azért, hogy bele merj vágni, és végig tudd csinálni, itt vagyunk veled, vezetünk, kísérünk, tegyük meg együtt!
Várunk szeretettel:
Ezen kívül segíteni tudunk Maja asztrológia: Egyéni Karakter Profilelemzéssel, Párkapcsolati- Kapcsolati Karakter elemzéssel. A mindennapokhoz segítséget adunk saját írásainkból megjelent könyveinkkelBach-virágBelső Út, és Lélek-Csillag kártyáinkkal.

Váradi Andrea és Dömötör Aletta

Elérhetőségünk: infotalentumok@gmail.com,
Andi: 06-20-410-05-07, Aletta: 06-70-524-18-60
0