A bölcs szív szeret.
Talán mindannyian ugyanazt szeretnénk, eljutni egy bizonyos pontig, biztonságos távolságra, ahonnan vissza lehet nézni. Visszatekinteni a múltra, az emlékekre, az eltelt időre úgy, hogy annak ne keljen fájni. Egyszerűen csak visszanézni, és meglátni, hogy hova tudtunk eljutni, mit tudtunk elérni. Meglátni magunkat a Mostban, a pillanatban, hogy igenis ide tudtunk érni. Mindennel, és mindenkivel együtt, aki része volt éltünknek, eljutottunk eddig a pontig. Ahol most megállhatunk egy pillanatra, és elismerhetjük bejárt utunkat, tapasztalásainkat, elismerhetjük azokat, akik részesei voltak utunknak. Megköszönhetjük tapasztalásainkat, mindazt, amit megtanultunk utunk alatt.
Miután előre felé haladunk, egyre több minden van mögöttünk. Egyre több minden kerül a múltba, ezért fontos számunkra, hogy bölcs elmével, és szívvel nézzünk vissza.
Ha így teszünk, felfedezhetjük fájdalmas múltunkban is a bennünk rejlő erőt, és tehetséget, ami mindig tovább segített. Megláthatod fejlődésed tanúbizonyságát, hiszen minden lépéssel egyre bölcsebbé lettél, mire ide, ehhez a ponthoz megérkeztél.
Bölcs szíved nem érez már gyengeséget, és nem keres önigazolást sem. Kapcsolatot keres a szeretettel, hogy új életre kelhessen mindazzal együtt, amit meg kellett élnie. Erős szíved, kitartóan szeret, ha hagyod, engeded…Kapcsolódj magaddal, szíveddel, a szeretettel, a Mindenséggel, hogy ez a pillanat is a múltad része lehessen, és amikor a következő pontról visszanézel, már ezt is láthatod, hogy erre is képes voltál, ezt is te tetted meg.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea