Amikor a Lélek bennem…
Amikor a Lélek bennem, az a vándor bizalma, amikor elindul útjára.
Válasz a kérdésre, ami még sosem lett feltéve. A legsötétebb éjszaka mélye… A nappali égbolt kékje, a tavaszi világ zöldje, a rét illata, és színe. Az állatok közelsége, a virágok szépsége. Vagy talán egy szó, egy jó tett… A másik ember tekintetének mélysége.
Betűk, rezgések… hangok. Hang, ami olyan halk, hogy hallani nem lehet, csak sejted, hogy valami mintha megtörte volna a csendet. Az is lehet, hogy a Csend… ami betölt mindent.
A Lélek bennem… keresem… szólítom, hívom. Itt van, érzem. Érzem, mert amikor itt van, teljesen más lesz minden. Sok, színes, telített, finom, végtelen… Talán ilyen lehet, amikor együtt voltunk odafent. Mintha ilyen lenne. Érzem.
A Lélek bennem… bennem? Nem csak velem? Egészen bennem, idebent? Betölt, szinte feszít, alig fér el, talán kevés neki bennem a hely. Figyelem, és tágítom a bennem meglévő teret, amit neki hoztam létre. Betölti, kitölti, talán még ezt is kevesli? Mit akar? Mit keres? Mit tegyek?
Elengedek mindent, ami eddig betöltött engem: helyzetek, emberek, történetek. Egy életi szerepek. Tágul a tér, érzem ahogy üresedem… s közben bennem a Lélek egyre nagyobb teret nyer ezzel.
Lélek… egy szó, egy fogalom, amit igazán talán senki sem ismer. Érzetek… kapcsolatok, több, jobb, teljesebb. Fogalmak, melyek megszületnek, amikor találkozom vele, amikor teret adok végre.
Érzések, színek, és fények. Felismerhetetlenek. Olyan újak, talán még meg sem születtek. Jóság, Szeretet, Béke… elfelejtett fogalmak, a mögöttük lévő terek üresen konganak. Üres tér, egyre nagyobb… egyre tágabb. Egyre messzebb, és ugyanakkor egyre közelebb.
Távolodva-közeledni valahova, valamihez, valakihez. Önmagamhoz, a saját kiüresedett teremhez, amit most betölthetek a Lélekkel. Ide, ebbe a Térbe más nem léphet be. Ez a tér, a Lélek tere… ez a tér, az én terem. Megállok most a küszöbön, körülnézek… belépek.
A Lélek bennem mindössze egyetlen képlet:
SZERETET=VÉGTELEN!
Befogadni a befogadhatót, és odaadni az odaadhatót. Bennem ez a Lélek üzenete, ez a szeretet.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
