Te döntesz!
Sokféle helyzettel találkozunk az életben. Számtalan reakciót ismerünk, mégis sokszor csak két dolog között döntünk, hogy az adott pillanatban bezárkózunk vagy mindenek ellenére nyitva maradunk.
Vannak olyan helyzetek, amikor úgy érezzük magunkat, mintha fegyvert tartatnának fejünkhöz, azaz azonnal dönteni, reagálni kell. Ezek a gyors reakciókat kikövetelő helyzetek a legnehezebbek. Itt nincs idő gondolkodni, kitalálni, hogy melyik döntés lesz a legjobb. Itt spontán módon kell reagálni, a leggyorsabb és legjobb döntést kell meghozni.
Ha többször jelenik meg az életedben ez a szélsőséges helyzet, ami spontán, gyors megoldást követel tőled, tudhatod, hogy ez az azért történik, mert zárkózott vagy éppen.
Amikor nyitottak, vagyunk, akkor nem jelennek meg szélsőséges helyzetek az életünkben, mert ilyenkor önmagunknak teremtjük tudattalanul az olyan helyzeteket, melyek egyértelműen előre visznek, segítik fejlődésünket és haladásunkat az életben.
Megnyugtató amikor ráébredünk minderre, amikor felismerjük ezeket az igazságokat és helyzeteket, mert innentől kezdve kezünkbe vehetjük életünket. Ráébredésünk pillanatától kezdve mi vagyunk a felelősek az általunk kialakított helyzetért, és azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül helyreállítsuk magunkban a kibillent egyensúlyt és újra teremtsük a rendet.
A felébredt, öntudatára ébredt ember saját életét és sorsát teremti, pontosan olyanra amilyenre az adott pillanatban képes. Ő már nem lát fegyvert a képben, nem lát másokat a fegyver mögött, tudja, hogy mindaz amit és ahogyan megél, az az ő teremtése, az ő belső világának egyértelmű és egyenes következménye.
Az öntudatára ébredett ember nyitott, örömét leli az életben, saját életében, örömét láthatóvá, érezhetővé teszi, megmutatja, megosztja. Élete alkotással teli, alkotásaiba önmagát leheli. Így minden egyes rezdülésével még jobban kiteljesedik, még egységesebbé, még teljesebbé válik.
Vannak az életben fix dolgok: kaptunk vásznat, ecsetet és színes festékeket.
Vannak változó minőségek: testünk, érzéseink, gondolataink, készségeink.
Egy biztos, hogy a két minőségnek össze kell érnie, azaz festenünk, alkotnunk kell a vászonra a színekkel, az ecsettel. S, hogy éppen mit alkotunk? Nos, ez csak tőlünk függ. Attól, hogy milyen állapotban vagyunk éppen. Attól, hogy bezárkóztunk vagy nyitva vagyunk, szenvedünk vagy örülünk. Festhetünk szépet vagy csúnyát, alkotásunk mi magunk vagyunk. Alkotásunk az igazi , a valódi arcunk.
Minden nap, sőt minden pillanatban alkotunk. Kifejezzük magunkat így, vagy úgy. Lásd meg alkotásodat, figyeld meg milyen érzéseket indít el benned, s ha nem leled benne örömödet, akkor javítsd ki, javíts bele, hozz ki belőle többet!
Nyisd meg a szívedet a saját alkotásaidra és keresd benne az örömödet!
Mindig TE döntesz, hogy mit és hogyan alkotsz éppen! A vászon, az ecset és a színek adottak… TE döntöd el, hogy engeded-e, hogy a Mindenség vezesse a kezedet, vagy csak maszatolsz egyet…
TE DÖNTESZ! DÖNTS MOST,ENGEDD, HOGY A SZÍVED, AZ ÖRÖMÖD VEZESSEN!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
