Sorsunk útjai.
Vannak szabadon választott és kötelező körök az életünkben. A kötelezőt mindenkinek meg kell tenni, nem lehet előle kitérni, elbújni. A sors figyeli és felügyeli. Tudja, látja, hogy hol van még megoldandó feladat és oda az embert visszatereli, ha szökni akar, el nem engedi. Nincs az az új ötlet, ami innen kiszabadíthatja, kisegítheti… ez a kör kötelező, mindenkinek meg kell tenni!
Amikor felnőtt lesz a gyermek, elmegy, leválik. Életét éli, és sorsát beteljesíti. Jól van ez így!
Sorsa figyeli, ahogy addig anyja és apja figyelte apró lépéseit. Ha kell felsegíti és tovább vezeti. Az első lépések egyike, hogy a felnőtt gyermeknek vissza kell nézni és el kell ismernie, el kell fogadnia és tisztelnie kell életet adó szüleit. Mert életét a gyermek nekik köszönheti. Nélkülük ő nem létezne, nem lenne senki…. Bármilyen volt a gyermeki sors, az élet, a szülők bármit is tettek, nekik köszönhető meg az élet. Csak nekik. Nincs más, aki őket helyettesítheti. Nem számít, hogy hányan vannak azok, akiknek hálás vagy, akiket tisztelsz és szeretsz, amíg a szüleidet nem ismerted el…
A sors óriási, és azt aki saját sorsát elkerüli, bünteti… először csak nem ad meg dolgokat, nem engedi, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy te akarod… később amid van, amid lesz, elveszi. Azt amit a legjobban féltesz, ami a legdrágább számodra. Azért van ez így, hogy minél előbb felismerd mit kell tenni. Figyeld meg az életedet és lásd, hogy ahol dolgunk van még, oda visszakerülünk, újra ott leszünk. Ott, azzal, azokkal az emberekkel, akikkel dolgunk van még. Amikor a dolognak vége, amikor megtettük amit kellett, a sors szabadon enged. Már nem kell visszamenj, már nem kell találkozzatok.
Amikor egy felnőtt gyermek a szülői háznál a sors által kijelölt feladatait elvégezte, akkor a sors szabadon engedi… már nem követeli ki, hogy visszatérjen, engedi, hogy álmait, vágyait megvalósítsa, támogatja, segíti. Amikor ez megtörténik, amikor a kötelező körök véget érnek, akkor, de csakis akkor történik valami…
A felnőtt gyermek először érezheti, hogy jó ott lenni, jó oda tartozni… Először érzi, hogy életéért a szülőknek hálát kell mondani.
Már nem azért mert követelik, mert így kell tenni, mert ezt szokták csinálni… hanem mert érzi!
Érzi a szívében az életet, érzi a boldogságot, a saját boldogságát és ezért végtelenül hálás… hálás, hogy megélheti, hogy érezheti.
Hálás a szüleinek, akiknek életét köszönheti.
A valódi, érett személyiség megszületése, és az igazi felnőtt életünk itt kezdődik!
Az idáig tartó utunk csak csetlés, botlás, szánalmas próbálkozás. De még így sincs mitől félni, hiszen utunkat és életünket a Sors kíséri. Ő soha nem hibázik. Tudja a dolgát és teszi. Felügyeli életedet és kiköveteli a kötelező köröket.
Hol vagy most? Hányadszor? Milyen érzésekkel? Még mindig neheztelsz, haragszol?
Hát, akkor sajnos még mindig a kötelező köreidet futod…
Pedig már lehetne minden könnyebb és jobb, szabadon választott… szabadságod ára, a kötelező teljesítése!
Csak egyszer, egyetlen egyszer légy valóban felnőtt ember… köszönd meg az életedet őszintén, szeretettel!
Adj hálát azért, hogy itt lehetsz, hogy jöhettél!
Vár rád az életed, ne halogasd! Minél előbb megteszed, annál előbb lehetsz szabad! A szabadságod kulcsa a gyermekkorod küszöbén vár. Lépj vissza érte és mehetsz tovább!
Sok szerencsét, kitartást!
Sorsod óriás és TE ehhez képest parányi vagy Pajtás!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
