Neked üzenem…
Nagyon régóta gondolkozom, hogy mondjam el neked… hogy mondjam el és főként hogy bizonyítsam be, hogy az út amin jársz, az illúzió, hazugság, káprázat. Az út, amin most jársz, az nem a te utad! Az az út, amin most jársz, az valakinek az útja, és csupán együtt jártok rajta.
Az az út amit mutatnak, telis-tele van káprázattal. Azt mondják, hogy az a jó út, ahol jól érzed magad, ahol igazán elemedben vagy, ahol pöröghetsz, lazíthatsz, alkothatsz… azt mondják akkor jársz a jó úton, ha neked mindig süt a Nap. Valóban? Tényleg ezt akarod?
Azon az úton ahol most jársz valóban mindig süt a Nap… de létezik ilyen a valóságban, a valóságos világban, hogy csakis nappal van és sosincs éjszaka? Nem is csak nappal, hanem dél van, amikor a Nap a legeslegfényesebben világít, amikor minden a legjobb, legkerekebb, legtökéletesebb. Te ezt valóságosnak látod?
Jó érzések, pozitív gondolatok, humor, nevetés, szabadság, öröm, extázis vagy talán kábulat… minden teljesen rendben van, jól érzed magadat. Ezt mondod, ezt csinálod, ez lett a valóságod. Buli van, fesztivál van, a többiek is vannak. A többiek akik ugyanúgy elhiszik, mint te…
Az én világomban másként van és ezért hagytad el… éppen csak bekukucskáltál és aztán elmenekültél. Azt mondtad, hogy itt nem jó érzések vannak benned, negatív gondolatok pörögnek a fejedben, szomorú vagy és túlságosan józan. Igen, amit megláttál az én világomban, az a pillanat az éjszaka pillanata volt. Az éjszaka, amikor nincs fent a Nap, hangosak az árnyak, ismeretlenek a hangok, morajlások, ismeretlenek a saját reakciók, érzéseid, aspektusaid. Itt, az éjszakában magadra maradtál magaddal.
Pedig én is ott voltam… ugyanott jártam. Beszéltem hozzád és mutattam, de nem hallottad, szívedet, füledet bezártad.
Nap és Hold. Nappal és éjszaka. Öröm és bánat. Kéz a kézben járnak. Összetartoznak. Egyik nincs a másik nélkül, egyik nélkül nem ismerhetjük fel a másikat.
Aki csak a Napot látta, az nem ismerheti a Holdat. Aki csak nappal él, az fél az éjszakában. Ez természetes! Az viszont nem, hogy felnőttként is azt gondolod, hogy egyikért a másikat megtagadhatod.
A nappali világosságban megteheted, hogy hátrahagyod azt a részedet, aki átvezetne az éjszakán. Így lehetsz mindig önfeledt, vidám. A személyiséged egyre nagyobb lehet, miközben megtagadod a Lelkedet.
Az éjszakában, a sötétben hangosak az árnyak. Előtűnnek olyan részeink, és viselkedéseink, amit mi magunk sem ismertünk eddig. Itt nem elég az ész, a megtanult viselkedés, nem elég ha Egóból jó vagy. Itt ennél sokkal több kell! Szembe kell nézned önmagaddal, saját viselkedéseddel, félelmeiddel. Itt megtudod, hogy vannak gyengeségeid és rossz tulajdonságaid. Felismered kicsinységedet, azt, hogy te sem vagy jó mindig, mindenben. Természetes, hogy mindez nem tetszik, mert eddig senki nem mondta, hogy ez is te vagy. Soha, senki nem mondta, hogy van éjszaka… azt hazudták, hogy csak nappal van, mindig süt a Nap…
Itt, az éjszaka világában csend és béke van. Sötét van, de a sötétségben mégis vannak árnyak, s ha árnyak vannak, akkor fény is van. Itt, az érzékszerveidre és Lelkedre kell bíznod magadat, és itt az éjszakában háttéreb kell tenned megszokott önmagad, személyiségedet. Vannak hangok, vannak növények, állatok és emberek is vannak. Emberek, akik megunták a hazugságot, és igazság helyett, megértést kerestek.
Itt, a MI világunkban van nappal és azt váltja az éjszaka, egyenletes ritmusban. Megtanultunk alkalmazkodni, boldogulni, élni mindkettőben. A Fényesben és a sötétben. Megtanultuk, hogy kell viselkedni a legnagyobb félelmeink közepette, hogy legyünk erősek Lélekben, amikor erőtlenek vagyunk személyiségben. Megtanultunk látni, hallani, mozogni a sötétségben. Így már itt sem veszünk el. Ismerjük az éjszakát, az árnyakat, az árnyékainkat. Megismertük önmagunkat. Felismertük magunkban a Napot és a Holdat.
Azzal, hogy ezt az utat megtettük, bejártuk, megleltük saját igazságunkat. Megértettünk dolgokat. Beláttuk, hogy a nappal nem létezhetne, ha éjszaka nem volna.
Neked üzenem, igen neked aki olyan nagyon jól érzed magadat az életedben és a bőrödben… legalábbis ezt mondod mindenkinek és közben félsz, sőt egyenesen rettegsz… neked üzenem, hogy a való világban nappal van és éjszaka van, és most ebben a pillanatban éppen naplemente van, közeleg az éjszaka…
A káprázatnak lassan vége lesz, és akarod vagy sem, de te is látni fogod, hogy eltűnt a Nap… mi lesz akkor veled? Mit csinálsz majd a sötétben? Mit tanítottak azok akikkel eddig jártad az utat? Hogy lesz gyorsan hajnal? Mit tegyél, ha rettegsz éjszaka?
Vannak válaszaid ezekre a kérdésekre?
Ha nincs, akkor gyorsan keress, mert az éjszaka itt van, nem menekülhetsz előle te sem!
Neked üzenem, hogy én ezt akartam megmutatni neked… hogy mit tegyél, ha eljön az éjjel. Megtanítottam volna, hogy lehet gyorsan hajnal… megmutattam volna, hogy lehet létezni a sötétségben, hogyan juss túl rajta úgy, hogy közben ne tévedj el.
Igen, igen jól látod! A Hold van fent az égen… mindketten tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy az éjszaka jön el.
Mi lesz veled?
Nem tudom. Nem tudhatom. Kérdezd azokat, akik elhitették veled, hogy nincs éjszaka, hogy mindig ragyog a Nap…
S ha egyszer ráébredsz, hogy akikben eddig hittél azok tévútra tereltek, akkor majd kopogj be…
Üzenem neked, én akkor is itt leszek és élem az életem a valódi világban, egyszer a Fényben, másszor a sötétségben. Ahogy az élet, a ritmus diktálja éppen…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
