A nyertes…
Az életben élhetünk és működhetünk vesztesként, vagy nyertesként. Az, hogy belül melyiknek éljük meg magunkat, nem a történettől függ amit kívül átélünk, hanem attól függ, hogy magukban hogyan gondolunk az adott eseményre, emberre.
Hogyan gondolkodik, viselkedik aki nyertes?
A nyertesek sokféle potenciállal rendelkeznek. Nem a teljesítményük a legfontosabb, hanem a hitelességük. A hiteles ember a tudás, a létezés útján tapasztalja meg önmaga valóságát, és válik autentikus, felelős személyiséggé. A hiteles személyek kiaknázzák, megvalósítják a bennük rejlő egyedi értékeket, ugyanakkor elismerik mások egyediségét is.
A hiteles emberek, a nyertesek életének nem a fő kérdése, hogy milyennek kellene lenniük. Hűek önmagukhoz, nem fecsérlik energiáikat színlelésre vagy mások manipulálására. A nyertesek valódi önmagukat mutatják meg nem rejtőznek tetszetős , kihívó vagy csábító álarcok mögé. Ismerik a különbséget aközött, hogy valaki szeretetteljes, vagy csak megjátssza azt, hogy valaki ostoba, vagy csak naivnak tetteti magát.
Ugyanígy különbséget tudnak tenni azok között, akik tényleg sokat tudnak, és azok között, akik csak ennek látszatát keltik tudálékossággal, félműveltségük fitogtatásával. A nyertesnek nem is kell álarc mögé rejtőznie. A felsőbbrendűség és a kisebbrendűség irreális képzeteit elutasítja.
A nyertest nem rémíti meg az önállóság.
Minden embernek vannak autonóm pillanatai, még ha ezek gyakran csak átmenetiek is. A nyertesre viszont az jellemző, hogy autonómiáját képes tartósan megőrizni.
Persze a nyertes lába alól is kicsúszik néha a talaj, sőt előfordul, hogy elbukik, de a visszaesések ellenére meg tudja őrizni az önbizalmát.
A nyertes nem fél gondolkodni, a tudását használni. Képes megkülönböztetni a tényeket és a véleményeket, és nem tesz úgy, mintha mindenre tudná a választ. Meghallgat másokat, mérlegeli az elhangzottakat, de a következtetéseket maga vonja le. A nyertes tiszteli a többi embert, de nem mások által határozza meg önmagát, nem hagyja, hogy mások eltiporják vagy magukhoz láncolják, és nem is csüng rajongva másokon.
A nyertes nem tesz úgy mintha, tehetetlen lenne, és nem okol másokat, felelősséget vállal saját életéért. Nem hagyja, hogy mások azt gondolják, hatalmuk van fölötte: a nyertes önmaga főnöke, és ezzel teljesen tisztában is van.
A nyertes jól tud időzíteni, és adott helyzetre megfelelő választ tud adni. Válaszai mindig az adott üzenethez kötődnek, és tiszteletben tartják a többi érdekelt fél fontosságát, értékét, teljességét és emberi méltóságát. A nyertes tudja, hogy mindennek oka van, és minden tevékenységnek megvan a maga ideje.
A nyertes számára az idő drága kincs: nem csak elüti az időt, hanem az „itt és most”-ban él. A jelenben élni nem azt jelenti, hogy a nyertes ostoba módon megfeledkezne a múltjáról, vagy hogy nem készülne fel a jövőjére. Inkább azt, hogy ismeri a múltját, tudatában van jelenével, megéli azt, és várakozással tekint a jövőbe.
A nyertes ismeri saját érzéseit és korlátait, és nem riad meg tőlük, nem bénítja meg saját lényének ellentmondásossága sem. Hiteles személyként tudja, mikor dühös, és képes meghallgatni azt, aki dühös rá. A nyertes képes figyelmet és szeretetet adni és kapni.
A nyertes képes a spontaneitásra. Nem csak előre meghatározott, rugalmatlan módon tud reagálni, hanem az adott helyzet ismeretében meg tudja változtatni a terveit. A nyertes rajong az életért. Élvezi a munkát, a játékot, az ételt, a többi embert, a szexet és a természetet. Rossz érzés nélkül tudja élvezni a saját eredményeit, és irigység nélkül tekint mások teljesítményére.
Habár a nyertes jól tudja érezni magát, arra is képes, hogy késleltesse az örömet. Uralkodik magán a jelenben, hogy ha a jövőbeni élvezet még teljesebb legyen. A nyertes nem fél a vágyai után menni, de ezt mindig helyénvalóan, illendő módon teszi. A nyertes nem a mások feletti uralkodásból szerzi biztonságérzetét. A nyertes nem a kudarcra készíti fel magát.
A nyertes törődik a világgal és a benn élőkkel. Nem szigetelődik el a társadalmi problémáktól, hanem együtt érző módon foglalkozik velük, és igyekszik az élet minőségét javítani. Még nemzeti vagy nemzetközi konfliktusok idején sem látja magát tehetetlen embernek. A nyertes azon munkálkodik, hogy jobbá tegye a világot.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea