A lelked vezetett…
Felkap és magával ragad. Nem tudod és nem értheted, miért hozott pont ide. Miért találkoztál velünk szembe? Annyi helyen jártál, annyi mindent megpróbáltál, kipróbáltál. Ígértek már szépeket, ígérték, hogy megváltozhat az életed…
Megérkeztél, beléptél a kapun és még egy pillanatara visszanéztél, majd azt mondtad: “A Lelkem vezetett erre a csodálatos helyre”. S aztán leültünk egymással szembe. Szüntelenül és megállíthatatlanul mesélted a történeteket, s mi láttuk, hogy a Lelked végig melletted lehetett. Amit megéltél az mind szörnyű ez kétségtelen. A fájdalom záporában a szíved megkeményedett. Elvesztetted azt, aki a legfontosabb neked, elvesztetted őt, aki a biztonságot jelentette neked. Azóta mindenütt azt keresed, hogy egyszer valami újra megadja a biztonságot neked. Ezt azonban nem leled, s talán nem is lelheted. Pont úgy biztosan nem.
Valami történt és ott akkor minden megváltozott. Amitől a legjobban féltél, az bekövetkezett. Az édesapád elment, és egy részed vele ment. Csalódtál az életben és ezt nem bocsátod meg. Elvette a legértékesebb kincsedet. Ha ezt megtehette, akkor többé nem kötsz kompromisszumot vele. Nem egyezkedsz tovább az élettel, végérvényes az ítéleted: “csalódtam benne!”
Megtagadtad az életet, megtagadtad azt, amit adhat neked. Azt már tudod, hogy mit vett el tőled, de azt nem is sejted, hogy cserébe mit tartogat neked, mit adna helyette. Elfordultál és hátat fordítottál. Bármi, amit az élet kínál arra nemet mondtál: “Nem akarom tudni, nem akarom látni, nem akarok élni..”- szavak egyre sűrűbben hagyják el a szádat.
Lemondtál már magadról, a saját boldogságodról. A szíved és az érzések elől a fejedbe menekültél. Remélted, hogy a választ majd ott megleled. S aztán szépen eltávolodtál. Eltávolodtál mindattól, aki valaha voltál. Lemondtál…
A Lelked azonban nem mondott le rólad. Nem tévedett, amikor téged választott a sorsa beteljesítéséhez. Veled volt a bajban, veled maradt akkor is amikor megtagadtad. Amikor harcok dúltak benned, s azt gondoltad, hogy a sors mennyire kegyetlen. Most amikor nem figyelsz egyszerre mindenre, amikor a kontroll egy pillanatra megernyed, ő helyet követel és vezet.
Ide vezetett, minket kért meg, hogy meggyőzzünk téged, hogy elérhesse azt, amiért érkezett. Figyelünk most téged, és figyeljük mit üzen a Lelked. Segítünk és támogatunk téged.
Nem kell mást tenned, hogy megérkezhess, csak mondj IGENT az életedre, annak minden lehetőségére. Tudom, tudom, csalódtál… “az élet kegyetlen!” Ha így gondolod, akkor legalább te legyél kegyes magadhoz. Engedd meg magadnak, hogy újra jó legyen, engedd meg magadnak, az érzéseidet! A múlt elmúlt és most tovább léphetsz!
Egyet azonban ne feledj: Mi itt vagyunk és segítünk neked, hiszen a Lelked hozzánk vezetett!
Végtelen szeretettel: Aletta, Andi
