Látlak téged, érzem a szenvedésed. Méltatlannak érzed azt, ami és ahogyan történik veled. Megértem, és sok szempontból igazat adok neked, de ettől neked egy kicsit sem lesz könnyebb. Hiszed vagy sem, veled vagyok, de nem vagyok veled együtt benne abban a helyzetben, ami téged elsodort, majd bekebelezett. Felfalt elevenen, teljesen elvesztél benne. Te már nem látod tisztán mi történik…csak húz egyre lejjebb, és lejjebb.
Kiabálsz, tiltakozol, ellenállsz, de már mindegy. Megtörténik akarod vagy sem, mert hagytad, hogy a Fény kialudjon, hogy a sötétség teret nyerjen benned. A színfalak mögötti belső sötétségben az árnyak életre keltek. Egyre hangosabbak, és egyre többet követelnek…tőled. Téged akarnak…nem mást, téged! Azt akarják, hogy mondj le magadról, de ne csak átmenetileg…végleg. Köss kompromisszumot, megegyezés helyett. Add oda a benned lévő szeretetet, az erőért cserébe. Az erőért amivel mindenkit legyőzhetsz…és te elhitted, és boldogan elcserélted, elhitted, hogy győzhetsz.
Az az erő ami most életre kelt benned, ellened fordult, és ha engeded, felemészti a lényedet. Ha engeded, bebizonyítja neked, hogy minden értelmetlen, és kiköveteli majd, hogy mindenkit, és mindent elengedj. Azt akarja, hogy teljesen egyedül maradj vele, csak ő és te. Árnyék, és Fény örök küzdelme…most benned történik, vajon látod, érzed-e?
Talán még sosem volt ennyire fontos, hogy önmagadat válaszd mindenki, és minden más helyett! Azt az Én-t, akiben természetes módon létezik a Fény, a Lélek. Nem tudsz a sötét erőkkel megküzdeni, most nem ennek van helye, és ideje. Engedd, hogy létezzen, tomboljon, s ha kell mindent elvigyen…
…kapaszkodj, és lélegezz! Kapaszkodj abba, ami ezekben a nehéz időkben a legértékesebb: a Fénybe…
Tudom, hogy most a legnehezebb, de koncentrálj, és jelölj ki határokat, hogy meddig igen, és honnan működik a nem. Ne engedd meg magadnak a kompromisszumot, egyességet ne köss most senkivel. Magadra figyelj, és magadtól most a maximumot követeld. Elhatározás, kitartás kell ehhez a belső küzdelemhez, mert amikor az árnyék, és fény harca dúl benned…az életed legnehezebb küzdelme.
Imával nyerheted meg ezt a csatát, és hittel. Hinni abban, amiről azt hiszed most, hogy már örökre elvesztetted…s nem csak hinni, tudni, hogy legyen bármilyen nagy a sötétség, a fény sosem veszik el véglegesen, és teljesen.
Tudatosan érkezz meg az életedbe, a testedbe…lélegezz, érezd, hogy itt vagy az életben, és tudd, hogy az élet mindig vezet téged! Kitérők, és zsákutcák után, az utad egyszer csak újra egyenes lesz.
Támaszkodj a tudatosságra, és amikor azt érzed, hogy valaki játszmába hív téged, mondd el magadnak a következőket:
„Látlak téged, és érzem szenvedésed. Itt vagyok, és együttérzek veled, most ennél többet nem tehetek érted. Itt vagyok, és én most megőrzöm magamat neked, hogy amikor majd a harcod után újra visszatérsz önmagadba, a valódi lényedbe, és fényedbe, legyen aki köszönt téged, örül a visszatérésednek. Ismerem a harcot amit vívsz, és elfogadom, hogy neked most ezt kell tenned. A legtöbb amit tehetek most érted, hogy itt, ezen a ponton megvárlak téged…mert abba a Térbe ahol most vagy, nem léphetek be még érted sem, a küszöböt már nem léphetem többé át senkiért sem…ez az én önmagamnak tett fogadalmam, ígéretem.”
Minden nap Fényt gyújtok érted, és imáimmal kísérlek…s hiszem, hogy így könnyebben megtalálod az utat, ami önmagadon belül Hazavezet…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
