…el kell köszönni!

A haldoklási folyamat során a tudatosság nem csupán egy mentális állapot; lehetővé teszi a haldoklónak, hogy békében és méltósággal zárja le élete utolsó fejezetét, miközben szoros, őszinte és gyógyító kapcsolatot ápol szeretteivel. Ebben az érzékeny időszakban a tudatosság híddá válik az elengedés és az elfogadás között, és segít abban, hogy az elköszönés mély és gyógyító élmény legyen mind a haldokló, mind az őt körülvevők számára.

Az elköszönés művészete az emberi kapcsolatok egyik legmélyebb és legérzékenyebb területe. Mindig emlékezz rá, hogy nincs helyes vagy rossz módja – a legfontosabb az, hogy őszinte és nyitott légy a folyamat során.

Az elköszönés egyformán fontos a haldoklónak, és a hozzátartozónak. Van olyan, amikor a haldokló ragaszkodik az elköszönéshez, és a családtagok próbálják elkerülni. Az elkerülés oka legtöbbször az, hogy azt hiszik, amíg az elköszönés nem történik meg, addig a szerettük nem fog továbblépni…

Olyan is előfordul, amikor a hozzátartozók szeretnének elköszönni, de a haldokló kitér ez elől, nem engedi. Nem akar arról beszélni, hogy meg fog halni, és ezért úgy gondolja, nem szükséges elköszönni.

Bármelyik fél akadályozza az elköszönést, a másiknak ugyanolyan fájdalmas. A megtagadott igazság, hazug reménnyel kecsegtet, aminek mindig összeomlás az ára…

A haldoklási folyamat az élet természetes része. Meg kell tanulnunk, hogyan tudunk úgy részt venni ebben a folyamatban, hogy az felemelő, szép lehessen. Az utolsó lépések amit együtt tehetünk meg a szerettünkkel…nem mindegy, hogy mi, és hogyan történik, mert aki meghal az is magával viszi a megéléseit egy következő életbe, aki itt marad, annak pedig sokszor ezek a pillanatok maradnak meg, vésődnek be örökre.

“Itt vagyok veled, és te itt vagy velem…talán ez az utolsó közös pillanatunk az életben. Szeretném elmondani, hogy hálás vagyok: a Sorsnak, hogy találkozhattam veled, hogy időt adott számunkra, és teret. Köszönöm neked a pillanatokat, az emlékeket. Köszönöm az elfogadást, a szeretetet amit adtunk egymásnak, és köszönöm a kihívásokat, melyek által többek lehettünk mindketten. A mi közös időnknek lassan vége…és neked menned kell. Tovább kell lépned, és én nem mehetek veled.

Elfogadom a Sorsodat, és szeretettel elengedlek. Elengedlek, mert tudom, hogy kapcsolatban maradunk: Lélek a Lélekkel. Már nem tudlak majd érinteni, ölelni, de hiszem és tudom, hogy te mindenhol ott leszel, ahol én leszek. Érezni foglak…mert a szeretet amit érzek, nem hal meg bennem amíg élek. Szeretettel elengedlek, szeretettel emlékezem, szeretettel élem az életem, amíg itt leszek, az életben.”

Milyen problémák származhatnak abból, ha az elköszönés elmarad?

Amennyiben az elköszönés elmarad, számos érzelmi és pszichológiai probléma merülhet fel, mind a haldokló, mind a hozzátartozók számára.

1. Befejezetlenség érzése: Az el nem mondott szavak, ki nem fejezett érzések és meg nem történt beszélgetések érzése, hogy valami befejezetlen maradt.
2. Bűntudat: A hozzátartozók gyakran éreznek bűntudatot amiatt, hogy nem tudtak elköszönni vagy kifejezni érzéseiket a haldokló felé.
3. Megakadályozott gyász: Az elköszönés hiánya akadályozhatja majd a normális gyász folyamatát, és mélyebb gyászreakciókat eredményezhet.
4. Harag és keserűség: Az el nem mondott szavak és tisztázatlan ügyek miatti harag és keserűség felhalmozódhat, ami hosszú távú negatív hatással lehet az érzelmekre, és a kapcsolatokra.
5. Megakasztott lelki fejlődés: Az elköszönés folyamata gyakran lehetőséget kínál az önismeretre és a lelki növekedésre. E nélkül az emberek megfosztva érezhetik magukat ettől a fontos fejlődési fázistól.
6. Trauma: Az elköszönés hiánya, különösen váratlan halál esetén, traumát okozhat, ami poszttraumatikus stressz zavart és más pszichológiai problémákat eredményezhet.
7. Elakadás a gyászban: Az embereknek nehézséget okozhat az előre lépés és az új életfázisokba való beilleszkedés, ha nem tudnak megfelelően elbúcsúzni a haldoklótól.

Az elköszönésnek mély pszichológiai és érzelmi jelentősége van, és annak elmulasztása komoly hosszú távú hatásokkal járhat.

Hogyan tudunk “jól” elköszönni?

A “jó” elköszönés nem kötődik szigorú szabályokhoz, hiszen minden ember és minden helyzet egyedi. Azonban vannak bizonyos útmutatások és javaslatok, melyek segíthetnek az elköszönés mély és gyógyító folyamatává tételében:

1. Légy jelen: Az elköszönés legfontosabb része az, hogy teljesen jelen légy. Engedd el a figyelmet elterelő gondolatokat, és fókuszálj arra az emberre, akitől búcsúzol.
2. Nyílt kommunikáció: Oszd meg őszintén az érzéseidet, félelmeidet és gondolataidat. A nyílt kommunikáció nem csak a beszédet, hanem az aktív hallgatást is magában foglalja.
3. Kérj bocsánatot, és adj megbocsátást: Ha vannak régi sérelmek vagy félreértések, ez a pillanat azoknak a rendezésére. A megbocsátás és a bocsánatkérés mély gyógyító hatással bír.
4. Értékelj és emlékezz: Mesélj kedves emlékekről, megosztott élményekről, és emlékeztessétek egymást a közösen eltöltött idő értékére.
5. Fogadd el az érzéseket: Engedd meg magadnak és a másiknak is, hogy érezzétek a fájdalmat, a szomorúságot, a félelmet és bármilyen más érzést. Az érzelmek elnyomása csak további fájdalmat okozna.
6. Testi érintés: Egy ölelés, kézfogás vagy simogatás gyakran többet mond, mint a szavak. Az érintés közvetlenül összeköt minket és mély érzelmi megnyugvást hozhat.
7. Tiszteletben tartás: Ha a haldokló bizonyos rituálékat, imákat vagy hagyományokat kíván betartani, tartsd tiszteletben ezeket az igényeket.
8. Támogató környezet: Ha lehetséges, teremts olyan környezetet, amely békés, nyugodt és támogató a haldokló és a hozzátartozók számára.
9. Keress támogatást: Ha az elköszönés folyamata túl nehézzé válik, ne habozz szakértői segítséget kérni, például lelkigondozót, pszichológust vagy hospice munkatársat.
10. Engedd el: Végül, de nem utolsósorban, engedd el azt az embert, akitől búcsúzol. Biztosítsd őt hogy rendben van, ha tovább lép, és hogy az emlékét örökre a szívedben őrzöd.

Ha szeretnél beszélgetni, keress engem: Váradi Andrea

www.talentumok.com