Gyógyulásunk útja…
Előfordulhat olyan, amikor azt érezzük, hogy nem több az életünk, mint veszteségeink listája. Sérülései, traumái mindenkinek vannak. Mindenki másként éli meg a fájdalmat, a csalódottságot, veszteséget. Mégis van közös jellemző benne…a megélt sérülés, trauma után olyan, mintha megállna az idő, az élet. Bezárva érezzük magunkat a saját elménkbe, gondolataink folyamatosan körbe járnak, szinte megőrjítenek. Számtalanszor gondoljuk végig, hogy mi is történt tulajdonképpen. Felelőst keresünk, kijelöljük a tettest, és ezzel önmagunkat kárhoztatjuk áldozat szerepbe.
Sérülésünk mértékétől függően, állunk, ülünk, fekszünk, vagy magzatpózban üvöltünk a Térben. Körülöttünk egy energetikai búra képződik, ami alatt nem áramlik az energia. Olyan, mint amikor valakit megátkoznak. Az átok energiája is ilyen burkot képez. Amikor a sérülésünk után, gondolatainkkal létrehozzuk ezt az energetikai burkot, az olyan, mintha magunkat átkoznánk el… Megállítjuk az energiaáramlást, vegetálunk. Szenvedünk. És mindeközben elménk töretlen aktivitással gyártja a mondatokat, és a képeket…és az örvény egyre mélyebbre ránt, önmagunk legmélyebb sötétségébe. Egy olyan helyre, amit nem ismerünk, ahol eddig még nem jártunk.
Amikor sérülünk, mindig az igazságot keressük. Vizsgáljuk, hogy kinek volt igaza, és megállapítjuk, hogy szerintünk hogy lett volna igazságos. Hibáztatjuk a másikat, aztán önmagunkat…a Sorsot, az Életet.
Tapasztalatból mondom, hogy az, hogy meddig vagyunk ebben a belső sötét veremben, döntés kérdése elsősorban. Eldönthetjük, hogy meddig hagyjuk, hogy az elménk, és annak is tudattalan folyamatai, mintái, sémái vezessék az életünket, és hol van az a pont, ahol a tudatosságunkra támaszkodva, változtatunk.
Hiszem, és tudom, hogy a hitrendszerünk az egyik legfontosabb kérdés az életünkben. Nem vallásos hitrendszerre gondolok, hanem arra, hogy ha felteszem neked a kérdést: Mi ad neked erőt nehéz helyzetben? – akkor mit válaszolsz erre?
Bármi is történt veled, ha itt vagy az életedben, túlélted. Túlélő vagy, akinek gyógyulásra van szüksége. Gyógyulni ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy az elme igazsága helyett, a szív szabadságát keresni. Felhatalmazni az Életet, a Sorsot, hogy az életedben lévő egyensúlytalanságot, kiegyenlítse. Bizalmat szavazni mindazoknak, akik még sosem bántottak téged, kapcsolódni, segítséget kérni.
Újra hinni az energia kiegyenlítődésének törvényszerűségében, a Jóságban, Szeretetben. Tudni, hogy az élet vezet minket…és hinni, hogy pontosan tudja az út amin éppen járunk oda visz minket, ahova elindultunk egyszer régen…a Leszületésben. Amikor a szíveddel érzel, te is tudod, hogy véletlen találkozások nincsenek…látod? A kulcs, a szíved. Az érzéseid, a valódi, igazi érzéseid, amelyek másoktól megkülönböztetnek téged, ami csak rád jellemző, aki csak te vagy, akiből nincs még egy ugyanilyen.
Finoman megérintelek, és beszélek hozzád, mert tudom, hogy hallod a hangomat. Elmondom neked, hogy Vége van!- megmozdulhatsz. Mozdítsd meg elgémberedett testedet, lélegezz! Lélegezz, és tudd, hogy minden lélegzet maga az élet, ami táplál, vezet az utadon téged.
Amikor készen állsz, állj fel, és lépj ki a körülötted lévő képzeletbeli búrán…indulj el. Indulj el előre, az életedbe… tapasztalj, tanulj, és légy egyre bölcsebb!
Ne nézz vissza, csak lépésről-lépésre menj előre! Meglátod ha ezt teszed, képes leszel belakni a testedet, és az életedet. Tanuld meg a pillanat értékét, légy jelen! Megengedésben éld az életedet, mert a megengedés a Lélek minősége.
Engedd el a fejedet, a szívedért cserébe…Nem fogod megbánni, ígérem!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
www.talentumok.com
