Az elengedés leckéje…
Elengedni nehéz…mert nem tanította meg senki, hogy mikor és hogyan kell jól csinálni.
Helyette megtanították, hogyan kell a méltatlanságot elviselni, hitrendszerünket, érzéseinket, alapvető szükségleteinket feladni. Elviselni a magányt, pótcselekvésekbe menekülni, függőségi viszonyokat építeni, önmagunkat és a másik embert tárgyiasítani. Lemondani önmagunkról, és helyette a domináns másikhoz igazodni. Igazságtalanság előtt fejet hajtani, kiszolgáltatott helyzetben benne maradni, reszketve félni, mozdulatlanná, majd élettelenné válni, egy helyzetbe teljesen bele merevedni, vagy belefagyni. Tudjuk hogyan kell az élet helyett, a megváltó halált választani…az egyetlen kiutat a méltatlan helyzetből, az egyetlen megváltást a bírhatatlan szenvedésből.
Vannak olyanok, akik egy méltatlan helyzetben képesek még érezni, és ilyenkor szokott előfordulni, hogy annyira tudnak haragudni, hogy azt gondolják, a haragnak köszönhetően most el tudják engedni…az embert, vagy a helyzetet…és pillanatnyilag ez meg is történik, de a következő pillanatban ráébredünk, hogy nem történt semmi. Ugyanott vagyunk, ugyanazzal a személlyel…mert a megtanított viselkedés lényege, hogy nem vagyunk képesek másokra haragudni. Haragunk magunk ellen fordul, magunkat kérjük számon, és hibáztatjuk. Bármi is történik odakint, a számonkérés mindig belül történik. Belső bíránk az, aki nem enged, ítéletet mond, nem ereszt…és végül az ítélete: viseld méltósággal a helyzetedet, kérj bocsánatot, engeszteld ki, tedd jóvá, maradj vele, benne…
Ilyenkor teljesen egyértelművé válik, hogy semmi értelme haragudni, így helyette megtanulunk beletörődni. Apátiává válik az élet, unalmas sodródás, szürke hétköznapok következnek…
Nem kell ahhoz haragudni, hogy el tudj engedni egy embert vagy helyzetet. Csupán egy döntés szükséges, hogy itt és most részedről vége van, és kilépsz belőle. Nem kellenek negatív érzések, magyarázatok önmagadnak vagy másoknak. Döntés kell, és egyetlen lépés előre.
Emlékeztesd magad arra, hogy ki voltál azelőtt, mielőtt méltatlanná vált volna a helyzet, ami jelenleg fogva tartja az életedet, és a benned még mindig jelen lévő szeretettel engedd el…hagyd, hogy büntetés nélkül, megszégyenítés nélkül, szabadon elmenjen…
Szeretettel elengedni egy embert, egy helyzetet…te vagy az, aki képes lehet erre! Tedd meg, és meglátod, megváltozik az életed!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea