Olyan könnyen kimondjuk: „El kell engedni.”Egy embert. Egy kapcsolatot. Egy helyzetet. Egy múltbeli történetet. Kimondjuk — és titokban azt reméljük, hogy ezzel meg is történik. Mintha egy varázslat működésbe lépne. Mintha egy nagyobb erő kivenné a kezünkből azt, ami fáj, és elvinné helyettünk. Megkönnyebbülést várunk. Egy új időszak kezdetét. De az elengedés nem így működik.
Az elengedés nem erőfeszítés. Nem elhatározás kérdése. Nem akarás.
Az elengedés azt jelenti, hogy áthangoljuk az adott emberhez, helyzethez kötődő érzelmi állapotainkat.
Amit nem tudunk elengedni, ahhoz mindig negatív érzelmi töltet kapcsolódik: fájdalom, harag, bűntudat, félelem, hiány.
Amikor ezeket az érzelmi állapotokat felismerjük, és belső munkával áthangoljuk őket egy másik minőségbe, az elengedés spontán és természetes módon megtörténik.
Nem kell többé tenned semmit. Egyszer csak azt érzed: „Jól van ez így.”