Visszatalálás önmagadhoz. Az önbecsülésedhez. A belső biztonsághoz.
Szeretet – félelem tengely gyógyítása önmagunkon belül.
Mi az Anyaseb?
Az Anyaseb egy korai, mélyen rögzült fájdalom, amely a múltban keletkezett — és sokszor észrevétlenül elkísér bennünket a felnőtt életünkön át.
Egy élő, lüktető érzés, amely alapvetően meghatározza:
- mit érzek az anyámmal kapcsolatban,
- mennyire bízom az emberekben,
- mennyire érzem magam biztonságban a világban.
Az Anyaseb távolságot teremt: önmagam és mások között, önmagam és az élet között.
Meghatározza az önbecsülésünket, az Én-képünket. Árnyékot vet minden kapcsolódásra.
És mivel nagyon korai életszakaszban keletkezik, gyakran nem is tudjuk, kik lennénk nélküle.
Hogyan szólal meg az Anyaseb bennünk?
Sokszor nem emlékként, hanem belső hangként él bennünk:
- „Nem vagyok elég jó.”
- „Engem nem lehet igazán szeretni.”
- „Nekem mindig mindenért meg kell dolgoznom.”
- „Mindennek én vagyok az oka”
- Minden rosszról én tehetek”
- „Nem érdemlem meg a jót, a szépet, a boldogságot”
- „Szégyelnem kell magam”
Ez a seb elhiteti velünk, hogy:
- kevesebbek vagyunk,
- nem érdemlünk többet,
- nem lehet több az életünk annál,
mint amit „nekünk szántak”. - nem lehetünk boldogok az életünkben
- nem lesz olyan társunk, aki majd szeret minket
- úgy is elhagynak, becsapnak, kihasználnak
Korlátozza a lehetőségeinket — és láthatatlan falakat emel körénk.