Őrzöd a lángot
Őrzöd a lángot amit egykor rád bíztak. Rád, a legjobbra. Arra, aki soha, semmilyen körülmények között nem hagyod kialudni. Történhet bármi, még az életed árán is megóvod. A lángot, az életet adó Fényt, ami sokszor csupán parányi. Fény, melegség, étel, élet. Egyetlen szikrából születik, valaki életre kelti, és van aki élteti. Aki megőrzi, az élteti, védi, felügyeli. Nem hagyja kialudni. Mert mi lenne nélküle? Mi lenne Fény nélkül? Talán semmi…Sötétség, kilátástalanság, az élet hiánya…
Talán életek óta őrzöd már a lángot. Ez újra és újra a te feladatod. Te vagy az egyetlen aki érti, hogy miért kell megtenni. Hol teszed, és kik azok, akiért megteszed, hogy magadról lemondva, magadat sokszor teljesen háttérbe szorítva, szolgálod a többieket? Családjaink a színhelyek, ahol történik mindez. Minden családban van EGY ember, akire rábízzák, hogy őrizze a lángot, hogy ezzel biztosítsa az életet a többieknek. Ezek azok az emberek, akik azért születnek, hogy a családjaikban megváltoztassanak mindent. Ők látnak, értenek, összefüggéseket keresnek, tudják a titkokat, ismerik a tettest. Ők azok, akik elől a többiek menekülnek, és aztán összefognak, és kitaszítják, megtagadják őket. Hazug, kreált történeteket gyártanak, mert tudják, bármit megtehetnek, TE akkor is ott maradsz, és teszed a feladatot amiért ide küldtek: Őrzöd a lángot…igen azoknak, akik elárulnak téged.
Nézz rá az életedre, és aztán a többiek életére…megérdemlik? Megköszönik? Hálásak érte? Tudják egyáltalán, hogy mit teszel értük, hogy mekkora áldozatot hozol azért, hogy ők szabadok lehessenek?
Aki őrzi a lángot, közeléből nem mehet el. Ott kell lenni, és táplálni a tüzet. Látni, tudni kell, hogy mikor-mit kell tennie. Mindeközben a többiek, szabadon élik az életüket. Jönnek-mennek, tapasztalanak, hiszen szerintük ez az élet rendje.
De mi történne, ha felállnál, és elengednéd a feladatot amit rád bíztak?
Rád bízták? Vagy magadra vetted? Ki mondta, hogy te tedd meg? Ki kérte, hogy maradj ott helyette? Ki az, aki helyett megteszed?
Mi történik akkor, ha senki nem marad a tűz mellett, és kialszik egyszer? Megtörténhet? Vagy valaki odalép helyetted? Nem tudhatod, amíg ki nem próbálod egyszer. Próbáltál már távolodni, saját életet élni? Működik? Hát persze! Csak a többiek, akiknek te őrzöd a Fényt, a nyomodba eredtek, hogy vissza rángassanak, mert nem akarnak sötétben élni, Fényt pedig nem tudtak csiholni, egyetlen szikrát sem. Sötétség borul a családra nélküled, sötét történetek, és titkok kerülnek felszínre. Életek óta tartó fájdalom, bánat, mocskosság…most ezektől te óvod őket. Feláldozod értük az életed. Megteheted, ha valóban ezt szeretnéd, vagy úgy érzed, hogy ezért vagy itt, ez a küldetésed.
Vagy dönthetsz úgy is, hogy nem őrzöd tovább a lángot, felállsz és elmész élni az életed. Hiszen te vagy közülük az egyetlen, aki képes egyetlen szikrából-lángot csiholni, sötétségből-Fényt varázsolni.
Te vagy az, aki kiválaszthatod azt az egyetlen embert, kinek arcát egyetlen gyertya fényénél látni szeretnéd, és emlékezni vele együtt a valódi Szeretetre.
Engedd el az elképzelést, hogy segíthetsz rajtuk, hogy általad “megváltódnak”. Ha meg kell ennek történni, nélküled is megtörténik. Valamit talán félreértettél…
Nem értük, nem nekik kell megtenned…nem kell másról szólni az életednek, csak rólad. Nem te vagy az, aki nem lát a sötétben, és akinek világítani kell, hogy megtalálja a kiutat.
Te nem sötétben vagy! Nincs mit őrizned kívül, mert a láng ott ég a szívedben! Kapcsolódj a szíveddel, és adj oxigént a lángnak, hogy loboghasson végre! Engedj el most mindent, ami gátolja ezt, válaszd a változást, és bízd a Sorsra a többieket! Nem neked kell megoldani, nem kell benne maradni, nem kell értük megtenni…most magadért kell döntést hozni, Fényedet ragyogtatni, ÉLNI, tapasztalni, SZERETNI akár csak egyetlen embert…
Engedd el, ne őrizd tovább a lángot!
Vége van…szabad vagy végre!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
