Se nem élsz, se nem haltál meg…

Bolyongó Lelked nem talál kiutat. Mennél, már de az Élet fogva tart, nem ereszt. A világgal való küzdelmed önpusztításra cserélted. A külső harcok már rég megszűntek. Helyettük az álszent nyugalommal leplezed dühödet.

Ahogy az ostor csattan a hátadon, úgy gördül a könnycsepp az arcodon. Az ostort te fogod. Saját magadat bántod. Fogaidat összeszorítod, és egy utolsót ráhúzol. Erőtlenül a földre rogysz. Arcoddal a porban hagysz nyomot. A szél a port tova repíti, de emlékedet senki sem feledi. Pedig megpróbáltak elfelejteni. Próbálnak az életükből kitörölni. Meg nem történtnek nyilvánítani. Aztán próbálnak okolni, hibáztatni. Úgy tesznek, mintha nem értenének, de ők látták, hogy mitől szenvedsz. Végignézték, amit elkövettek ellened. Fejüket elfordítva tovább mentek. Ha nem lett volna muszáj, talán soha vissza se tekintenek.

Talán elmenekültél, a kilátástalanság homályába tekintettél. Döntöttél. Túl sok volt a fájdalom, és nem találtál gyógyírt, mellyel csillapíthatnád a szenvedést. A kimondatlanság terheit torkodba zártad. Az ellened elkövetett tetteket mélyen magadba temetted. A bűnöst mindvégig hűen szolgáltad. Tettei titokká növekedtek benned. A titok súlyától szabadulnál már, de a titoktól megszabadulni csak egyféle képen lehet. Ha elárulod végre a tettest. Ha a hűségedet felszámolod, és áruló lesz belőled. De árulónak lenni, egyenlő rossznak lenni. Miért nem létezik nemes árulás? A nemes árulás az életedet menthette volna meg. Ha nem árulod el a titkot és sírba viszed, a következő életedben ugyanúgy terhedre lesz.

Mindezek után most mit tehetsz? Nevezd meg a tettest és add vissza neki a terheket! Szabadítsd ki a torkodból a hangodat, és finoman engedd el az ostorodat. Ne bántsd magad többé.

Lépj tovább Kedves! Itt már nincs helyed. Lépj tovább oda, ahol a szeretet, a fény meggyógyíthat téged. Lépj tovább oda, ahol nincs szükség szavakra, és szenvedésedért cserébe feloldozást nyerhetsz. Tudod, a Te helyed ott van, ahol szeretet van. Talán egy félreértés volt az életed. Olyan helyen élni, ahol a szeretetet hírből sem ismerik, …és te ott kerested önmagad, onnan vártad a támogató szavakat.

… Elszenvedted és ezért Hősöknek járó elismerést érdemelsz. Most menj! Menj a szeretet felé, keresd a valódi Otthon melegét. Keresd az egyetlent, akiben a szeretetet felismered. Engedd, hogy segítsenek.

Amikor a Kegyelem kapujához érkezel, ne felejtsd el letenni a harag mérgező erejét. A kapun  túl, a megbocsátás vár rád. A harag, a gyűlölet így tova száll. A megbocsátással a hiányzó részeidet visszakapod és így újra Egységes a Létállapot. A kegyelmet, és a megbocsátást magadnak adod. Így az Élet nevű fonalat újra megfoghatod. Az életeken át tartó tapasztalás betölti a tudatod. Létezésed értelmet nyer, és te újra szeretetet érzel.

Érzed… érzed a szíved, érzed a kegyelmet, a csendet. Érzed az élet Ritmusát, és Rendjét. Érzed a rendezőelvet. Érzed a Mindenséget, a Végtelent.

Végtelen szeretettel:

Dömötör Aletta