Lélekvisszahívás…

Sokan mondják, nem számít más, csak az érzés, a tapasztalás. Hogy nincs külön élet, és halál, az életünk szüntelen utazás, átalakulás. Időtlenségre vágyva, a személyiség vágyait hátrahagyva, magunkat különböző helyzetekben felismerve, kipróbálva. Tudatosan, megértve a válaszokat, elfogadva helyzeteket, elengedve mindazt ami már nem számít, nem szükséges a továbblépéshez. Alázattal, kegyelemmel, megbocsátással, elfogadásban élve az életet. Szenvedéllyel, alkotással töltve napokat, órákat, perceket. A szívedben szeretet, amit szívesen odaadsz bárkinek. Segítesz, támogatsz, ha szükséges. Létezel. Ilyen az élet, amikor velünk van a Lélek.

…és mégis amikor megjelenik az életünkben a legeslegnagyobb a halál, minden megváltozik, és a sok pozitív érzés, gondolat, megélés tovaszáll. Nem marad más, mint rettegés, félelem, kérdések, kérések, könyörgések. Hogy ne velünk, vagy a szeretteinkkel történjen meg. Háttérbe húzódva magunkon belül számoljuk a perceket, órákat, napokat, heteket, és abban bízunk, hogy már elég idő telt el ahhoz, hogy velünk ne történjen meg. Beszorulva az időbe, saját félelmeinkben elmerülve, elménk sorozat gyártásra kapcsolva gyártja a legfélelmetesebb képeket. Ha van egyetlen pillanat mindeközben amikor te-te lehetsz, nem is érted, hogyan történhet ez meg veled…Nem érted, hogyan hullik benned darabokra minden, hogy veszíthetted el mindazt, amit már felépítettél egyszer.

Csak egy érzés jelenik meg…hogy újra itt van a közelben, itt ólálkodik körülöted. Az érzést felismered, emlékeztet. Helyzetekre amikor megélted, és benned mélyen olyan kapuk nyílnak meg, amiről eddig azt sem tudtad, hogy léteznek. Eltűnik az idő, a tér kinyílik, dimenziók csúsznak össze. Semmi nem olyan amilyennek lennie kellene, minden ismeretlen. Ebben az ismeretlenben bolyongsz magadra hagyva, félelmeid útvesztőiben. Újra, és újra felmerülő kérdések: Miért velem történik? Hol vagyok? Mi ez? Mit akar mondani ez a helyzet? Kérdésre, kérdések, közel az őrület…nem érted, nem áll össze, egyre kisebbre kucorodva keresed a kiutat. Az életben felmerülő helyzetek félelmet keltenek benned, kibillentenek. Keresed a válaszokat. A sajátjaidat. Azt, amit neked üzen a helyzet, a félelmek, rettegések. De nem érted, nem áll össze, nem tudod mit jelent. Mindent megteszel amire képesnek érzed magad, meghallgatod jószándékú segítőidet, de benned nem változik semmi sem. Szorít, kényszerít a félelem. Kétségbeesel…mit akar a félelem, mire kényszerít engem? Mit tegyek? Mit üzen?

Időtlenség van, dimenziók léteznek egymás mellett, egymással szoros összefüggésben. Tér van, ahol valóban nem számít más, csak az érzetek, érzések, és az, hogy mit tapasztalunk meg. Emlékszel? Nem is olyan régen te mondtad ezt. Ebben hittél, eszerint élted az életed. Hova lett? Ki, mi vitte el? Idézd fel az elmúlt éveket, keress tudatosan, szenvedéllyel, szívedből, érzéssel. Keresd meg azt a pontot, ahol megváltozott benned minden…ott, ott lesz a megoldás, mert ott lesz a Lélek. A Lélek, aki tapasztalni született, ott abban a pillanatban ott maradt, megélte a pillanatot, és mire vége lett, te már nem voltál ott, mert a félelmeid tovább léptettek. Megváltozott az életed, mert elveszítetted, vagy rabságba ejtették Lelkedet. Ismerd fel, emlékezz! A pillanatot kell megtalálnod magadban , és hazahívni elveszett Lelkedet.

Lélekvisszahívás kell ahhoz, hogy te újra te lehess. Hunyd le a szemdet, és mond ki: Én itt vagyok, túléltem… Itt vagyok az életben, és arra kérem a Lelkemet, hogy térjen vissza hozzám, tartson velem. Alázattal meghajlok a Lelkem előtt, és kérem lásson meg engem, ismerjen fel. Helyet, teret adok neki az életemben. A félelmekről lemondva, a szeretetet választva visszatérek az életbe, az életembe. Vége van! Valami véget ért, és én túlélő vagyok, túléltem. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, lehet, hogy tettessé lettem, hogy visszatérhessek, de itt vagyok, túléltem.

…s mert túléltem, és itt vagyok az életben, szükségem van a Lélekre, hogy átvezessen az életemen.

Lélekvisszahívás szükséges most ahhoz, hogy Te, újra az a te lehess, aki önfeledten szeret, félelmek, szorongások helyett, és szenvedéllyel, alkotással éli az életet. A Lélekvisszahívása az egyetlen ami segíthet…tedd meg, kérd, ha kell könyörögj, ajánlj fel mindent, bármit, hogy megtörténjen. Aztán csak várj csendesen, türelmesen, és készülj a pillanatra amikor újra megérezheted. Magadban, belsődben, életedben.

Ünnepeld az életet, álmodj reményt, szeress!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea