Szeretet, szerelem…
Abban a pillanatban amikor te és ő eggyé váltok, párkapcsolattá lesztek. Ma így nevezzük, vagy azt mondjátok, ő a társam, a párom, a másik felem, az ikerlángom, a Lélektársam…
Van az az időszak, amikor jó esetben egyszerűen a szerelmednek hívod azt az embert, akit szívből szeretsz. Ma már nem divat ez a megszólítás, idejét múlt, elfeledett lett.
A megszólítás változása magával hozta a kapcsolatokon belüli változásokat. Ezekben a kapcsolatokban nem elég szívből szeretni a másikat, megbecsülni az együtt tölthető időt, közös terveket szőni…itt komolyan meg kell felelni kimondott, és ki nem mondott elvárásoknak. Nyitottnak, és spirituálisnak kell lenni, folyamatosan érdeklődni, csoportokba és terápiába járni, önmagadon dolgozni, gyógyító és kommunikációs technikákat elsajátítani, gyógyítóvá vagy tanítóvá kell válni. A közös időtöltés az egymás terápiás kezelése lett, családi és transzgenerációs minták felkutatása, gyógyítása. Mindkét félnek saját körei vannak, gyógyítók, tanácsadók, terapeuták, csoportok. Együtt mentek két különböző irányba, de ami mindkét emberre igaz, hogy ezekben a kapcsolatokban teljesen elveszett a Lélek, és ezzel együtt elvesztek az érzések. Megszűntek a spontán megnyilvánulások, az intimitást felváltotta a csak szex, vagy a szexualitás teljes hiánya. A kapcsolat kihűlt, jéggé fagyott benne két ember. A megfelelési kényszer, az elvárások elüldözték az érzéseket, nem maradt más csak a hiány és az ellenállás érzése. Miért vagytok együtt? Mit csináltok egymással emberek?
Milyen jó lenne, ha még tudnátok emlékezni azokra a pillanatokra, amikor ott volt a valódi, igazi szeretet, és valaki azt mondta neked hangosan vagy éppen halkan suttogva: Szerelmem!
Szeretnék egy olyan világban élni, ahol újra van szeretet, érzések, szerelem. Egy olyan világban, ahol nem a múltról, és a hibákról kell elszámolni, hanem megélhető a pillanat a jelenben.
A szeretet és a szerelem lehetne újra érték, és akkor mindenkinek sokkal könnyebb lenne az élete!
Együttérző szeretettel: Váradi Andrea
