A lélek csókja…
Velem, bennem, körülöttem. Kint és bent, egyaránt ölelkezve. A fény a sötétséget megijesztette, már csak árnyékot biztosít a jövőben. Melegség, kegyelem és talán végzet… vagy mindezek összessége.
Együtt, egymásért, lágyan csendben. Kéz a kézben, továbblépve. Haladva de nem sietve, az úton maradva, nem letérve. A szeretetet táplálva a végtelenbe. Az ember és az ő Lelke. A remény hírnöke, a fény lehetősége. A Lélek Misztériuma, mely megnyitja kapuit és felemel a szabadság szelével. Puha, finom, meleg ösvény ez. Csupasz talpadat itt semmi nem sértheti fel. Lépj, és haladj előre… előre… előre!
Együtt, egymásért a szeretetben. Finom, biztonságos ölelésben. A Lélek kíséretében. A Lélek fényével, hívogató erejével. Egyik lábad, … majd a másik… szép lassan előre. Figyelj, hova lépsz, hajtsd meg a fejed! Ha az alázatot megőrzöd, védelmez téged a Lelked. Lépj bátran még egyet előre. Finoman, lágyan a Lelked ösvényében. Csendben… halkan… figyelmesen…
Érzed, hogy a Lelked vezet téged? Tapasztalod, hogy a dolgaid rendben mennek? Az életed napról napra teljesebb? Engedd, hogy a tapasztalások új erővel töltsenek fel. Engedd, hogy a szíved szabadon szerethessen!
Szívből, szabadon… Lélekből, Lélekkel. Figyeld a szeretetet a szavaidban, figyeld a szeretetet a mozdulataidban! Keresd a Lelked a mindennapjaidban! Oszd meg a fényed az árnyakkal! Vigyázd és őrizd, amikor a sötét lovagjai úton vannak! Engedd, hogy megvédjen a betolakodóktól! Lépj… lépj tovább…
Haladj a megkezdett úton, haladj, lépje előre! Mindig előre, mindig a Lelked felé előre. Lépj, lépj újra egyet!
S, hogy az utad mikor érhet véget? Mikor lesz az, hogy végre megpihenhetsz? Talán a Lelked egyszer megsúgja neked, és csókjával felszülethetsz a fénybe. Addig is lépj, haladj előre!
Végtelen Szeretettel : Dömötör Aletta